[embed]https://www.youtube.com/watch?v=5q4ECvPLERY[/embed]
A filmben galeristák, restaurátorok és a század eleji festészettel foglalkozó művészettörténészek szakmai elemzéseik mellett személyes véleményüknek is hangot adnak. Érdekes, hogy Modigliani halála után temérdek festményét szinte azonnal hamisították úgy, hogy életében fillérekért adta el képeit.
Modigliani fiatalon halt meg, nem sokkal több mint egy évtized adatott meg neki az alkotás terén, mégis óriási erőfeszítést tett azért, hogy minél több képén ábrázolja mindazt a csodát, ahogyan ő látja a világot.
Mert Modigliani szemén keresztül nézni bármit is sokkal több annál, mint egy művészettörténeti kaland. Modigliani modelljei ugyanis mi vagyunk mindannyian. Az emberi lélek fájdalmát, titkos szenvedélyeit, elfojtott rajongását mutatta be. A festő szerint az arc maszk, amely elfedi a lelket. Mindez vizuálisan úgy jelenik meg, hogy kortárs művész portréi esetében pupilla nélkül festi az egyik szemüket. Ez arra utal, hogy nemcsak kifelé, hanem befelé is képes látni az ember. Vagy másként: ilyenkor ürességet ajándékozott. Modigliani művészetében ugyanis helye van az ürességnek, mert arra is rámutatott művészetével, hogy világunkban túl sok a felesleges szólam.
A film objektíven, de mégis érzelmesen mutat be egy olyan festőt, akinek élete tele volt küzdelemmel és szenvedéllyel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!