Széchenyi az ország egyik leggazdagabb családjából származott. Széchényi Ferenc és Festetics Julianna hat gyermeke közül István gróf utolsóként látta meg a napvilágot 1791. szeptember 21-én Bécsben. A családfő kiváló nevelésben részesítette gyermekeit, és egyengette útjukat az életben. Pál és István a katonai karriert választották hivatásukként, ezért az atya kapcsolatait megmozgatva tiszti rangot járt ki részükre. Szolgáltak a nemesi felkelés táborkarában, majd csapattiszti szolgálatot láttak el. István gróf előbb ulánus, majd huszár volt, fontos szerepet játszott a lipcsei csatában, amikor főparancsnoka, Schwarzenberg tábornagy parancsával a francia előőrsökön keresztülvágva lovagolt el Blücher tábornagyhoz, majd onnan Bernadotte svéd trónörököshöz, hogy rábírja őket a támadásra.
A francia háborúkat követően kezdődött meg európai utazásainak sora, amelyek alkalmával láthatta a rohamosan fejlődő Nyugatot, és összevethette azt a korabeli Magyarország elmaradott állapotával. Angliától Franciaországon és itáliai területeken keresztül megfordult a Márvány-tengernél is. Minden utazása újabb területeket nyitott meg számára, ahol Magyarország fejlődésének szükségességét állapíthatta meg. Angliában elsősorban az ipar és a közlekedés ragadta magával. A gőzhajtású vasút, hajózás és ipar mellett a közlekedési infrastruktúra fejlesztését tartotta legfontosabb feladatának. Emellett más területeket sem hanyagolt el a lótenyésztéstől a cukorgyártásig, a malomipartól a gázvilágításig, a korszerű bankrendszer megteremtésének feltételeitől a tudomány fejlesztéséig.
Már első nagy hatású közszereplésével maradandót alkotott. 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen egy évi jövedelmének kamatát ajánlotta fel egy magyar tudós társaság alapítására. A szavát tett követte, november 8-án írásban is benyújtotta javaslatát. Mivel ekkor hivatalosan még katona volt, ami rendkívül szoros függelmet jelentett, álláspontjának szabadabb kifejtésére a következő év elején kilépett a hadsereg kötelékéből.