Balázs Zoltán az alternatív, avantgárd, progresszív, újító társulatokról

Sokszor halljuk, hogy a kulturális kormányzat kivérezteti az úgynevezett független színházakat, amelyek a világjárvány alatt a végüket járják. Örömteli arról beszámolni, hogy a jövőre húszesztendős Maladype Színházban mégsem állt le teljesen a munka. A társulat vezetőjével, Balázs Zoltán Jászai-díjas színész-rendezővel beszélgettünk a jelenről, röviden érintve az SZFE ügyét is.

A cirkusz varázsa

Balázs Zoltán színészként kezdte pályáját, az egyetemen a színész szakkal párhuzamosan a rendező szakot is elvégezte. A színészetet kalandként kezelte, amely kaland csúcsának a Bárka Színház Tim Carroll rendezte, improvizációra és a közönség aktív részvételére építő Hamletjében játszott címszerep megformálását tartja.

A Bárkában játszott improvizációs Hamletet tartja színészete eddigi csúcsának
Fotó: Kiss Mónika

Gondoltam – mint Erdélyben született alkotó –, színházi gondolkodását a világhírű román színjátszás termékenyítette meg fiatalkorában. Ám nem. A Tisza-parti Máramarosszigetről származik, ahol a partiumi elzártságban a cirkusz jelentette a legfőbb látványosságot. A Federico Fellini 8 és ½ című filmjén alapuló operettszínházi Nine/Kilenc musical rendezésekor ezeket az emlékeit idézi meg.

– Gyerekkorom cirkuszi élményei meghatározók voltak abban, hogy a színház közelébe kerültem. Méghozzá klasszikus módon: a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozata után a Nemzeti Színiakadémia, majd a színművészeti egyetem következett.

Mint két szakon is végzettet, illetve később kurzusokat vezetőt s más intézményekben is oktatót, muszáj volt kérdeznem az SZFE megújulásáról.

Válaszában a színész-rendező hangsúlyozta: markáns véleménye van a régóta húzódó eseménysorról, de az érzékeny téma összefüggéseit részletesen és alaposan megvizsgáló gondola­tait egy nagyobb terjedelmű interjúban szeretné kifejteni, ahol az SZFE ügyére a beszélgetés jelentősebben fókuszál majd. A helyzet keserű iróniáját megragadva végül Agatha Christie nyomozópárosának rövid párbeszédét idézte, amelyben Hastings ezzel a megállapítással fordul Poirot-hoz: „Úgy tűnik, ez az ügy egyre bonyolultabb!”A válasz: „Ami azt jelenti, hogy a megoldás pofonegyszerű lesz.” A kérdés tehát az, hogy ez az egyszerű megoldás végül milyen előjelű lesz.

– Hogy működni fog-e vagy sem, azt mi innen, a mából nem tudjuk megítélni – fejtette ki Balázs Zoltán, arra biztatva mindenkit: tartozzon bármilyen oldalhoz, álljon ki bátran a saját ügyéért és igazáért.

Szeszélyes és bonyolult

– Az én ügyem mindig a színház volt – folytatta. – A színház számomra nem csupán fogalom vagy tárgy, hanem személy, létező lény. Szeszélyes, bonyolult, összetett identitás, akihez tisztelettel, alázattal és valódi érdeklődéssel érdemes közelíteni. Akit minden nap meg kell szelídíteni. Akinek érzékenységét és szakmai becsületét ápolni, védeni kell.

Az eltelt két évtizeddel kapcsolatban megjegyezte: a Maladype társulata hét-nyolc évente organikusan cserélődik.

– Nem érzem szükségét, hogy a színészek velem öregedjenek. Természetesnek tartom, hogy az intenzív együttlétre, szakmai fejlődésre és folyamatos megújulásra épülő életformát idővel felváltja a családalapítás, az anyagi biztonság és a tervezhető munkakörülmények megteremtésének igénye – tette hozzá magyarázatként.

– És az idősszerepeket ki játssza el? – érdeklődtem.

– Szerencsére az elmúlt évek alatt nagyon sok „ragadozó természetű” színésszel volt lehetőségünk együtt dolgozni – válaszolta, majd sorolni kezdte: Béres Ilona, Császár Angela, Törőcsik Mari, Sinkó László, Kútvölgyi Erzsébet, Blasek Gyöngyi, Kuna Károly, Varjú Olga, Seress Zoltán, Vándor Éva…

Idei nagy sikerük a Metroplisz