Fritz Lang 1927-ben készült, Metropolis című kétórás némafilmjét igencsak nehéz eltáncolni bonyolult története és legalább háromrétegű társadalomkritikája miatt. A Maladype Színház társulata mégis vállalkozott rá, Metropolisz című táncszínházi előadásukat Fehér Ferenc, a Lábán Rudolf- és Hevesi Sándor-díjas koreográfus rendezte. Az 1927-ben készült Metropolis, Fritz Lang egyik legjobb és legnagyobb hatású filmje kőkemény kritikát gyakorol egyrészt az életet, az ember természetes igényeit figyelmen kívül hagyó vadkapitalizmus felett, amely, miután felszámolta a vidéki hagyományos életmódot és a városba csalogatta az embereket, a munkásokat robotként működő rabszolgává tette. Másrészt viszont az eredeti mű szintén kőkeményen kritizálja a kommunista forradalmat is, amelyet ész nélküli lázadásnak mutat be. Gondoljunk csak a gépek szétverése után bekövetkező tragédiára, a munkásnegyedeket elmosó árvízre, amelybe majdnem belepusztulnak a lázadó munkások gyermekei.

Mária, a prófétanő menti meg a gyermekeket, akinek a város nagy hatalmú ura, Joh Fredersen elkészítteti valósághű robotmását. A Fritz Lang-film ráadásul egy harmadik szinten is kőkemény kritikát gyakorol, ugyanis Mária, a prófétanő (nyilván nem véletlen a névválasztás sem) az istenhit nélküli munkásokat a filmben a vallás, a hit felé szeretné fordítani. Ő békés módon, nem lázadással szeretné jobbítani az arra igencsak megérett világot. A robotnő viszont mindenkit (szegényt is, gazdagot is) a pokolra kíván juttatni az anarchista lázadás révén, ráadásul erkölcstelenül kezd élni Mária képmásaként: ezzel is megpróbálja lejáratni, mai szóval karaktergyilkosság áldozatává tenni az istenhitet hirdető nőt.
A majdnem száz éve készült film teljes verziója (amelynek egynegyede elveszett, de persze a megmaradt filmes dokumentumok alapján pontosan rekonstruálták, és feliratok révén jelen is van a film leghosszabb verziójában) tehát igen komplex, legalább háromszintű társadalomkritika. Mindez csak azért érdekes, mert az elmúlt száz évben az esetek döntő többségében a háromból csak egyetlen rétegét emelték ki azok, akik a filmről írtak. Mégpedig a vadkapitalizmus kritikáját, az embert elgépiesítő, rabszolgává alacsonyító tragédiát. Fritz Lang kritikájáról a baloldali anarchista lázadásról, amely majdnem az utódok elpusztulásával végződött, és az istenhitet hirdető nő karakterének gyilkolásáról, vagyis a vallásellenesség kritizálásáról alig esett szó eddig.