A Maladype Színház társulatának Metropolisz című előadása a tánc nyelvén meséli el a Fritz Lang bonyodalmas tanmeséje nézésekor a közönségben megszülető érzéseket. Nem kifejezetten egy történet elmesélését látjuk, hanem Fritz Lang a korban nem túl sikeres, de később igencsak elismert filmjének érzésvilágát.
A fő hangsúly most is a vadkapitalizmus kritikáján van, a gépies mozgás ábrázolására amúgy is igencsak alkalmas a kortárs tánc, amely a hétköznapi mozdulatokat is a tánc részévé tette.
A baloldali lázadás ábrázolásában Fehér Ferenc koreográfus, az előadás rendezője először a felszabadult együtt mozgást mutatta be társulatával, majd jött az egyéni önzőség világa, a mindenki mást akar és másként mozog, amelyből aztán az előadás végén az lett, hogy visszatért a rabszolgatempó.
Fehér Ferenc narrációja Fritz Langgal ellentétben igencsak pesszimista. Nála elveszik az emberiség.
A filmben viszont a fej és a kéz (ahogy a felirat írja) egyesülni akar, a tőkés és a munkás kezet akar fogni egymással, kompromisszumot akar kötni, a megbékélést pedig csak a szív hozhatja el. Az amúgy izgalmas mozgásformákat felvonultató Metropolisz előadás ellenben azt mondja, hogy ma már nem akar egyesülni a fej és a kéz, és szív sincs hozzá, amely létrehozza a kívánatos kompromisszumos megoldást. A táncelőadás felhívás arra, hogy ne legyen így, mert akkor mi is bánatos rabszolgaként fogunk menetelgetni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!