Adományozó: Kempelen Farkas

Igazságtalan az utókor, hogy nem legnagyobbjaink között tartja számon a 287 éve született Kempelen Farkast.

A jegyzőkönyvbe bemásolt váltólevél, Kempelen gombai földjének említésével. Forrás: Visitatio Batthyanyiana Csötörtökiensis. Mgr. Masicza Robert plébános szíves engedélyével.

Államférfi, hivatalnok? Önmagában csak ezen a téren is szédítő karriert futott be: huszonöt évesen császári tanácsadó, de ekkor már túl van a magyarországi sókamarák felmérésén, melyeknek pár éven belül igazgatója is lesz; harminckét évesen a bácskai betelepítések királyi biztosa, és az ő tanácsára csatolta Mária Terézia Magyarországhoz a Határőrvidéket.

Az, hogy mindezek mellett rendbe teszi a császári könyvtárat és megszervezi a nagyszombati egyetem Budára költözését, szinte szóra sem érdemes – de végképp elveszi a kedvünket attól, hogy Kempelen Farkas munkálkodását közönségesen, foglalkozásokkal próbáljuk leírni.

Nem is célunk ez, mert akiről ma elsősorban megemlékezünk, az Kempelen Farkas, az emberbarát, hazafi és patrióta. „Ígérem, hogy erőmet és tehetségemet kedves Szüleim örömére, édes hazám megelégedésére fogom fordítani.” – írta szüleinek még diákként.

A Pozsonyban felnőtt Kempelennek a közeli Csallóközcsütörtökben és Nemesgombán voltak földjei, és itt is lakott – életéről pár pillanatképet rögzít a csallóközcsütörtöki templom 1781-es egyházlátogatási jegyzőkönyve, amely a plébániai földek birtokszomszédjaként említi őket. E szerint a feltalálónak és fiának, Károlynak Csallóközcsütörtökön is voltak földjei, a Másfelesi dűlőn, illetve a Lentes szélle és a Pürhény-dűlőn.

Részlet az 1781-es csallóközcsütörtöki vizitációs könyvből.
Fotó: Visitatio Batthyanyiana Csötörtökiensis. Mgr. Masicza Robert plébános szíves engedélyével.

Ugyanígy említik Nemesgombán, ahol a „körtvély fai düllőben” volt földje; s ami fontosabb, itt is lakott.

A jegyzőkönyvbe bemásolt váltólevél, Kempelen gombai földjének említésével.
Fotó: Visitatio Batthyanyiana Csötörtökiensis. Mgr. Masicza Robert plébános szíves engedélyével.

Lakóhelyére az alábbi rövid megjegyzés utal:

A nép magyarajkú, kivéve néhány fő németet Kempelen úr cselédségéből.

Nemesgomba, az idősebb és ifjabb Kempelen lakóhelye ekkoriban 138 fős kis falu volt.
Fotó: Visitatio Batthyanyiana Csötörtökiensis. Mgr. Masicza Robert plébános szíves engedélyével.

Tudjuk, hogy Kempelen, aki az 1781-es vizitáció idején már magasra emelkedett, nem feledkezett meg a Csallóköz akkoriban szegénység sújtotta lakóiról: Nemesgombán mintagazdaságot hozott létre, felhasználva a Bácska betelepítése során gyűjtött tapasztalatait – ott falvakat építtetett, manufaktúrákat állított fel, gondoskodva a faluközösségek létrehozásáról is. Most otthon, már befolyásos emberként sok „országos ügye” és kedves találmánya mellett is volt rá ideje, hogy gondoskodjon a körülötte élőkről. A mintagazdaságon kívül Pozsony mellett tégla- és vászongyárat is létesített, és nem feledkezett meg Gomba apró templomáról sem; az egyházlátogatási jegyzőkönyv „Gyarapodások” rovatában a következő bejegyzést olvashatjuk:

A gombai templomnak azelőtt egy miseruhája volt, most Kempelen Farkas úr kegyes nagylelkűségéből két másik járult ehhez, tartozékokkal együtt.

A hírességeket az utókor legtöbbször vívmányaik, szellemi örökségük, tetteik alapján tartja számon és ítéli meg: hétköznapjaik, családi életük nem mindig méltó géniuszukhoz. Kempelen Farkas életében egységre jutott e kettő: zsenijének hajtóereje emberséges természete és hivatástudata volt, így miközben egy nagyhatalom ügyeire volt ráhatása, akkor sem feledkezett meg a körülötte élőkről.

A szerző ügyvivő szakértő, Klasszika-filológiai Kutatóközpont

Az eredeti cikket ITT érheti el.