Tárca a szerelem ünnepéről

A nő ugyanis azt szereti, ha megingathatatlan kősziklaként áll mellette a férfi, a férfit pedig az teszi harmonikussá, ha szíve választottja a nyugalom hátországával ajándékozza meg.

Változatlanul a legkedveltebb ajándék a vörös rózsa, de sokan vesznek édességet is Fotó: Bach Máté

A tárcaíró nem tudja, hogy margarétát, lizian­tuszt vagy szellőrózsát vegyen Bálint-nap alkalmából, bár kétségkívül a liziantusz mindezek közül a legkülönlegesebb. Persze a tárcaírónak soha ne legyen nagyobb problémája, mint az, hogy melyik virág a legszebb. Egy nő ugyanis mindig örül, ha virágot kap, legyen az bármilyen is. Az elmúlt évtizedekben sokakkal beszélgetett a tárcaíró arról, hogy van-e bármilyen értelme a Valentin-napnak. A szerelem ünnepének. Voltak, akik azt mondták, hogy nincs, mert a szerelemben a spontaneitás a legjobb, az, amikor véletlensze­rűen ad egy férfi virágot egy nőnek. A tárcaíró, ha ilyet hall, sokszor okvetetlenkedik, hogy ezzel a véletlenszerűséggel az a baj, hogy ilyenkor leginkább a férfi véletlenül nem ad, mert elfelejti, mert a hétköznapok lendülete elsodorja a gondolatot. Aztán ha egy férfi sokáig nem ad virágot a szeretett nőnek, és egyszer csak eszébe jut, az meg gyanús. Sokszor azt gondolja a szeretett nő, hogy biztos akar valamit. Vagy lelkiismeret-furdalása van. Aztán olyan véleményt is hallott, hogy azért nincsen értelme egy bizonyos napon ünnepelni a szerelmet, mert azt minden nap kell. Ezzel a véleménnyel teljesen képes azonosulni a tárcaíró, hisz minden nap dolgozni kell egy párkapcsolaton, bár ez így szörnyen hangzik.

Szerencsésebb azt mondani, hogy minden nap figyelni kell a másikra, időt kell szánni arra, hogy találkozzon a férfi és a női energia.

Ami persze nem is olyan egyszerű modern korunkban, két rohanás között, de nem is olyan bonyolult.

Virágot nem csak Bálint nap alkalmából érdemes adni Fotó: Bach Máté

A tárcaíró sok olyan véleményt is hallott az évek során – és bevallja, ezek állnak hozzá közelebb –, amelyek szerint jó, hogy a szerelemnek is van egy napja. Legfőképpen azért, mert kellenek az ünnepek. Az is jó, ha a másikat ünnepeljük, mert például születésnapja van, de ez az ünnep nem a másikról szól, hanem két ember kapcsolatáról. Ilyenkor nem a nő kap virágot a férfi meg ünnepi gyertyafényes vacsorát, hanem a párkapcsolat kap nagyobb figyelmet. Ilyenkor azon örvendeznek a párok, hogy mennyire ügyesen együtt tudnak maradni. Mennyire jó az, ha a nő képes férfiként tekinteni párjára, a férfi pedig meglátja élete asszonyában a nőt. Mert sokszor a hétköznapok monoton ritmusa éppen a lényegről tereli el a figyelmet, hisz a férfinak nagyon megtisztelő, hogy együtt élhet egy nővel, aki figyel rá és gondoskodik róla, a nőnek viszont sok örömöt szerez, hogy együtt élhet egy férfival, akivel megoszthatja problémáit, akihez hozzábújhat, ha zord és kegyetlen a világ, aki már a tekintetével is képes megszüntetni a nyugtalanságát, és akire mindig számíthat, mert elköteleződött a nő mellett, és ez a döntése megingathatatlan.

A nő ugyanis azt szereti, ha megingathatatlan kősziklaként áll mellette a férfi, a férfit pedig az teszi harmonikussá, ha szíve választottja a nyugalom hátországával ajándékozza meg, ha az élet küzdelmei elől el tud menekülni ahhoz az asszonyhoz, aki szavak nélkül is tud mindent róla.

A szerelem ünnepe tehát az egymás melletti kitartás ünnepe. A felelősségvállalásé.