Sebes Gábor keresi a válaszokat a kínzó kérdésekre: miképpen alakulhatott ki, hogy 12 esztendővel a rendszerváltást követően (a Terror Háza megnyitásakor) működött az antiszemitakártya, hogy három évtized múltán tovább él a Nagy Imre-mítosz, hogy a rendszerváltás emblematikus eseménye Nagy Imre újratemetése lehetett?
„A rendszerváltás után az MSZP találta meg az SZDSZ által felkínált Nagyban az olyannyira keresett baloldali hőst” – sommázza a szerző, aki másutt kifejti: „Szimbolikus, hogy a rendszerváltás katartikus közösségi élménye éppen az NKVD-ügynök Nagy Imre és kommunista társai újratemetése volt. Nagy Imre személyének és szerepének átértékelése azóta sem történt meg.” Az újratemetésről Sebes Gábor hangsúlyozza: annak előkészítése, a társadalom áthangolása az MSZP, a III/III-as ügyosztály és a reformkommunisták szándéka szerint valósult meg, megismételve Rajk László újratemetését, mintegy bevallva, hogy hibáztak, de lám, beismerik vétkeiket, és elégtételt adnak a törvénytelenségek áldozatainak.
Sebes Gábor: A Nagy Imre-mítosz. Mese a jó kommunistáról. Kráter, 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!