– Nem mindegy, hogy csupán páran vagy akár milliónyian imádkoznak együtt – nyilatkozta lapunknak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megbízott hírnökeként dr. Csókay András idegsebész főorvos, aki szerint Magyarország a kontinens élesztőjeként felemelheti a hitványságba süllyedt Európát.
Nemrég mutatták be a Budapesten tartandó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszát és imázsfilmjét, valamint Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek átadta a megbízó okleveleket a világesemény tizenkét hírnökének. A szeptember 5-én kezdődő kongresszus nagykövetei olyan ismert személyiségek – mint Baricz Gergő, Böjte Csaba, Csókay András, Dolhai Attila, Kubik Anna, Lackfi János, Petrás Mária, Pindroch Csaba, Sena Dagadu, Szalóki Ágnes, Szikora Róbert és Ürge-Vorsatz Diána –, akiknek életútja, küzdelme, tenni akarása, lelkesedése példaként szolgál mindenki számára.
Csókay András úgy véli, nem mindegy, hogy hányan imádkoznak együtt. Saját tapasztalata szerint a bangladesi ikerpár szétválasztása kapcsán, az általa szervezett háttérima is sokat segített, segít. Mint mondja, ezért fontos terjeszteni az örömhírt, és hívni az embereket, hogy legyünk együtt az eucharisztiában.
Életének legnehezebb szakaszán is egy eucharisztikus élmény, egy misztikus tapasztalat segítette át. Tízéves fia, Marci halála után Csókay András válságba került. „Mélyen hívő ember voltam, bíztam Istenben és tisztában voltam vele, hogy szeret; mégsem tudtam, miként élhetnék tovább ezek után” – mondja. Ebben a tragikus élethelyzetben részesült az isteni kegyelem és gondviselés ajándékában, amikor egy szentségimádás alkalmával, a Szent István-bazilikában a szentostyában megjelent számára egy kép, ahogy Jézus átfogja kisfia vállát, akinek a hangján tisztán hallotta a következőket: „Jól látod, apu!” A déli tizenkettőkor kezdődő jelenés négy percen át tartott.
Nem mindenki részesül látomásos élményben, azonban – Csókay András szavaival élve –, az értelem hitével bárki eljuthat a megtérésig és a megértéshez egyaránt. A kenyér és a bor színe alatt jelenlévő Krisztus a kereszténység legnagyobb misztériuma, amelyet nehéz elfogni, ugyanakkor az eucharisztikus csodák, melyek során az ostya valódi izomszövetté, a bor vérré változott – mint Lancianóban vagy Buenos Airesben –, tudományosan is bizonyítottak.
