Az első kapolcsi művészeti napokat 1989 augusztusában rendezte a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, amelyet Márta István zeneszerző hívott életre. Az 1990-es évek elején még gyerekcipőben járt a rendezvény, amely 1995-től Művészetek Völgye néven vált egyre ismertebbé, míg most már jó ideje fogalom, és bátran nevezhetjük Magyarország legnagyobb és legnépszerűbb összművészeti fesztiváljának. (Egy időben a környezetemben a felnőttek „Kapolcsra”, a kamaszok a „Szigetre” spóroltak egész évben.)
Ahogy teltek az évek, nemcsak a helyszínek bővültek, hanem a programok is egyre változatosabbak lettek, és a számuk is egyre nőtt. A tavaly lett volna a harmincadik jubileum, ami sok más kulturális programhoz hasonlóan a világjárvány miatt elmaradt. A szervezők így idén mindent beleadtak, hogy kárpótolják az évtizedek óta hűséges törzsközönséget, így például tíz napon át új életre kelt egy-egy korábbi program az elmúlt harminc évből, és egy portrékiállítás is nyílt.
Miközben a hőskorban szinte minden helyszín majdnem minden programján részt tudott venni az, aki kellően mozgékony volt, később már igencsak rosszul járt az, aki sokat akart markolni. Idén pedig különösen fontos volt határozott koncepcióval érkezni annak, aki tíz és annak is, aki csak egy napra látogatott a völgybe, ugyanis összesen 2007 program közül lehetett válogatni, és az, aki például a mai, záró nap reggelén nézte meg a lehetőségeket, azzal szembesült, hogy majdnem másfél száz csábító ajánlat közül kell kiválasztania azt a néhányat, ami térben és időben belefér, ráadásul megfelel az ízlésének, érdeklődési körének. S mivel fesztiválra ritkán megy egyedül az ember (vagy, ha úgy is érkezik, nem sokáig marad magányos), még azt is számításba kell venni, hogy a többiek mire vágynak. Netán kreatív szemétszedésre? Egyedi bevásárlótáskát készítenének és ugandai gyöngyékszert is fűznének? Családi programra vágyva a Csimota Papírszínház meséit néznék meg, utána pedig egész nap ki sem mozdulnának a Kalapos Kertből, ahol a MANK Artportán annyi program van, hogy az önmagában fesztivál a fesztiválban? Vagy sportos família lévén kölcsönzött bringával túrára mennének a völgyben, netán részt vennének a hagyományos Völgyfutáson? Elegük van a csámborgásból, de van még némi kreatív energiájuk, és betérnének egy workshopra? Vagy inkább csak néznének ki a fejükből egy előadáson? Irodalom legyen vagy filmművészet, netán komolyzene? Ha már zene, ne beszéljen róla például Bősze Ádám, hanem hallgassunk konkrétan zenét? Népzenét vagy világzenét? Most rögtön vagy majd este Rúzsa Magdit? Parkoljuk le a gyereket, unokát a Filmarchívum gyerekprogramjainál? S közben lógjunk meg másfelé? De hiszen azok a régi gyerekfilmek a mi gyerek- és fiatalkorunk szép emlékei. Meg aztán mutatnak harmincéves filmhíradókat is… Nehéz, nagyon nehéz választani.
