Miközben a hőskorban szinte minden helyszín majdnem minden programján részt tudott venni az, aki kellően mozgékony volt, később már igencsak rosszul járt az, aki sokat akart markolni. Idén pedig különösen fontos volt határozott koncepcióval érkezni annak, aki tíz és annak is, aki csak egy napra látogatott a völgybe, ugyanis összesen 2007 program közül lehetett válogatni, és az, aki például a mai, záró nap reggelén nézte meg a lehetőségeket, azzal szembesült, hogy majdnem másfél száz csábító ajánlat közül kell kiválasztania azt a néhányat, ami térben és időben belefér, ráadásul megfelel az ízlésének, érdeklődési körének. S mivel fesztiválra ritkán megy egyedül az ember (vagy, ha úgy is érkezik, nem sokáig marad magányos), még azt is számításba kell venni, hogy a többiek mire vágynak. Netán kreatív szemétszedésre? Egyedi bevásárlótáskát készítenének és ugandai gyöngyékszert is fűznének? Családi programra vágyva a Csimota Papírszínház meséit néznék meg, utána pedig egész nap ki sem mozdulnának a Kalapos Kertből, ahol a MANK Artportán annyi program van, hogy az önmagában fesztivál a fesztiválban? Vagy sportos família lévén kölcsönzött bringával túrára mennének a völgyben, netán részt vennének a hagyományos Völgyfutáson? Elegük van a csámborgásból, de van még némi kreatív energiájuk, és betérnének egy workshopra? Vagy inkább csak néznének ki a fejükből egy előadáson? Irodalom legyen vagy filmművészet, netán komolyzene? Ha már zene, ne beszéljen róla például Bősze Ádám, hanem hallgassunk konkrétan zenét? Népzenét vagy világzenét? Most rögtön vagy majd este Rúzsa Magdit? Parkoljuk le a gyereket, unokát a Filmarchívum gyerekprogramjainál? S közben lógjunk meg másfelé? De hiszen azok a régi gyerekfilmek a mi gyerek- és fiatalkorunk szép emlékei. Meg aztán mutatnak harmincéves filmhíradókat is… Nehéz, nagyon nehéz választani.
