Elrabolt Thália: Trencsény, Munkács, Szatmárnémeti, Zenta

Olvassuk a városneveket Böjte Horváth István emlékművén, amelyet ma délelőtt adtak át a Nemzeti Színház előtti hajóorrban: Trencsény, Nyitra, Munkács, Szatmárnémeti, Zenta. Egy térképet és egy amfiteátrumot idézve mutatja be az alkotás a trianoni döntés nyomán a határokon túlra került színházi központok és a határon belülre eső játszóhelyek összetartozását. A városnevek a hetven, rendszeresen magyar nyelvű színházi előadásokat játszó teátrumot jelzik, amelyek közül negyvennégy került az országhatárokon túlra a trianoni diktátum következtében. A több mint száz esztendeje szétszakított magyar színházi életnek állít emléket ezzel az alkotással a Nemzeti Színház.

Magyar Színházak Trianonja szobrának ünnepélyes leleplezése Fotó: Bach Máté

A Trianon előtti színházi központjaink neveit olvashatjuk az emlékművön Fotó: Bach Máté

A Nemzeti Színház korábban kiadott közleményében utalt a Színházi Élet 1921-ben kiadott évkönyvében megjelent Elrabolt színházaink című írására, amelyben az olvasható, hogy a háború előtt tíz olyan magyar város volt, amelyeknek az Országos Színészegyesület és a kultuszminiszter elsőrendű színházi engedélyt adott, közülük Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Temesvár, Pozsony és Kassa teátrumai kerültek át az utódállamok területére. „Mindez azonban nemcsak az épületek elvesztését jelentette, a határon túli területek lakossága a magyar nyelvű színjátszástól, így a magyar szótól is megfosztatott” – hangsúlyozza a teátrum. Azt is kiemelték, hogy Románia, Csehszlovákia, Szerbia és Horvátország hatóságai néhol hatalmi szóval, néhol még erőszakkal is megakadályozták a magyar társulatok működését. A magyar színházi élet Budapest utáni második legnagyobb központjában, Kolozsvárott például katonai erőszakkal távolították el a társulatot 1919. október 1-jén.

Borítókép: A szobrász és a műve (Fotó: Bach Máté)