Hogyan nevelj gépgazdát?

A Finch első megtekintésre kissé lassú menetű, ám kedves történet egy robot és egy kutya kapcsolatáról. A posztapokaliptikus köntösbe öltöztetett mese ugyanakkor mélyebb kérdéseket is felvet: mennyire számítanak és mennyiben válthatók ki az emberi kapcsolatok? Kritikánk Tom Hanks új filmjéről.

A megidézett alkotások sorának még nincs vége: Jeff leginkább az 1986-os Rövidzárlatból megismert Johnnyra – vagyis az ötös robotra – emlékeztet. És mert csaknem rögtön azután célozgatni kezd rá, hogy jó sofőr válna belőle, hogy helyet foglalt a lakóautóban, olykor szinte halljuk Raymondot a ’88-as Esőemberből: „Remekül vezetek!”

A Finch tehát számos korábbi mozgóképes alkotásra utal, de ettől még nem válik utánérzéssé, csupán a ráismerés élményét kínálja a nézőknek. Ami viszont valóban felróható neki: 

jóval hatékonyabb megoldás volna az UV-sugárzás ellen, ha Finch nem védőruhát hordana, hanem egy sugarakat visszaverő ernyővel járna, és a lakóautó ablakaira is húzna egy-egy réteget ebből az anyagból.

De ha eme tévesztés nem is szúr szemet, a dramaturgia gyengeségei már mindenképpen feltűnnek: az egyébként sem túl élénk tempójú történet az első óra után fókuszát veszti. A forgatókönyvírók nem tudták eldönteni, hogy az ember és a robot vagy a géplény és a kutya kapcsolatának alakulását helyezzék-e a középpontba. Így hol ezzel, hol azzal foglalkoznak, ami a második órában kissé széttartóvá teszi a filmet. 

A száztizenöt perces játékidő amúgy is elnyújtott – húszat minden további nélkül el lehetett volna hagyni belőle –, a lezárás pedig vitathatatlanul édeskésre sikeredett.

A pozitívumok listája ugyanakkor hosszabb: Jo Willems operatőr képei annak ellenére szemet gyönyörködtetőek, hogy túlnyomórészt elhanyagolt, romos épületeket és kihalt tájakat mutatnak – melankolikus szépség árad belőlük.

Tom Hanks, mint általában, ezúttal is hibátlan alakítást nyújt, már csak ezért is érdemes megnézni a filmet. De az állatidomárok is remek munkát végeztek: a Goodyeart „alakító” ír terrier keverék, Seamus minden jelenetben pontosan úgy viselkedik, ahogy azt a forgatókönyv megkívánja. A Jeff megjelenítéséért felelős stáb teljesítményére sem lehet panasz. (A forgatáson még egy fiatal színész, Caleb Landry Jones alakította az androidot, ám az utómunkálatok alatt – a motion capture-nak nevezett eljárás segítségével – digitális modellre vitték át a mozdulatait, és alakját a robot számítógéppel előállított képei váltották fel.)

És ha a fentiekben rávilágítottunk, hogy a film mennyiben hordoz innen-onnan ismerős elemeket, tegyük hozzá, olyasmi is van benne, ami számos hollywoodi alkotástól megkülönbözteti – némi mizantróp jelleg. Finch Weinbergről ugyanis kiderül: nemhogy nem szeret csapatban dolgozni, de olyannyira nem bízik az emberekben, hogy 

jobban kedveli az általa épített gépek, no meg a kutya társaságát, mint a homo sapiensét.

Ennek megvan a maga oka – a történet során ki is derül, mi az –, de mert a film minden ellenpontozás nélkül átveszi a főszereplő üzenetét, nem pusztán a csapatmunka hatékonyságában kételkedő alkotás lett, továbbmegy ennél: megkérdőjelezi az emberi közösség, az emberi kapcsolatok fontosságát.

Narratívája szerint ugyanis egy gép és egy állat is képes megadni az embernek nem pusztán a család illúzióját, de tulajdonképpen magát a famíliát. A gyilkos üzemmódba váltott napnál is világosabb, hogy a történet bemutatta hármasban Finch tölti be az apa szerepét, Jeff a kamaszból felnőtté serdülő fivér, Goodyear pedig a kisebbik gyerkőc.

De miután a családfő kikerül a képből, mihez kezd egymással a kutya és a robot? Meddig tarthat a köztük kialakult kötelék (már ha valóban kialakult)? Finch felelős gazdaként viselkedett-e, amikor megépítette Jeffet és feladatot adott neki, vagy naivan, netán ostobán?

A készítők a nézőre bízzák, hogy választ adjon a feltett kérdésekre – a számos lehetséges értelmezés közül alighanem az a leginkább helytálló, hogy a Finch végső soron az elmagányosodásról, valamint az általa hozott ilyen-olyan döntésekről szól.

(Finch. Amerikai sci-fi/dráma, 2021. Játékidő: 115 perc. Rendezte: Miguel Sapochnik. Elérhető az Apple TV+ kínálatában.)

Borítókép: Részlet a film plakátjából  (Forrás: Port.hu)