Még advent időszakában nyílt a főváros kulturális életének kiemelkedő eseménye, A. Tóth Sándornak a Hagyományok Házában rendezett kiállítása. A világot megjárt képzőművész a Felvidékről származik, életének egy része Párizshoz kötődik, s munkáiban Tamási Áron Ábel-figurája az összekötő kapocs. Az alkotó életpályáját Szabó Zoltán, a Hagyományok Háza osztályvezetője, a kiállítás kurátora méltatta.
– A. Tóth Sándor 1904-ben született Rimaszombatban, iskoláit az érettségiig is ott végezte. Családjában a művészet megkülönböztetett helyet foglalt el, nagyapja bécsi festőművész, édesapja, Tóth Béla műépítész, édesanyja, Schulek Vilma pedig iparművész – mesélte a kurátor.
A családot Trianon elvágta az anyaországtól, így a tehetséges ifjú átszökött Magyarországra, és Glatz Oszkár és Rudnay Gyula osztályában végezte el 1926-ban a Képzőművészeti Főiskolát. Gazdag életpályája 1928-ban Nyugat-Európában folytatódott, Londonban portréfestészetből tartotta fenn magát, Berlinben építész testvérét kereste fel. Párizsban unokatestvérét látogatta meg, akinek férje Blattner Géza képzőművész-bábművész.
– A rokoni kapcsolat művészi kötelékké fejlődik: a francia fővárosban közösen hozzák létre az Arc-en Ciel (Szivárvány) bábegyüttest – világított rá az összefüggésekre Szabó Zoltán – A marionettszínház meghozza nekik a sikert, s a nézőterén a párizsi művészeti élet olyan neves képviselői ülnek, mint például Picasso. A festészetbe is beleveti magát, s 1931-ben az Art Hongrois Moderne című tárlaton az úgynevezett Vadakkal – Tihanyi Lajossal és Czóbel Bélával – együtt állít ki. A Blattnert ábrázoló Bábjátékos című képét is itt láthatja először a közönség.
A művészt gyötörte a honvágy, így 1932-ben hazatért, s a Pápai Református Kollégiumban – rajz-művészet tanárként – vállalt állást, és három évvel később meg is házasodott. Kapcsolata Párizzsal nem szakad meg, s amikor a fények városában francia nyelven mutatták be Madách Az ember tragédiája című drámáját, az Egyiptomi szín bábjait a művész itthon készítette el, s a premieren is részt vett.
A tárlaton látható linómetszet-sorozat egyedi a magyar s az egyetemes művészettörténetben:
1932-től 1980-ban bekövetkezett haláláig készíti el minden évben – a háborús időszak kivételével – míves darabjait. A kis alkotások részben családtörténeti jelentőségűek, másrészt a gazdag művészeti életút állomásai. Külön érdekessége, hogy 1937-től Tamási Áron Ábel-figurája a képek főszereplője.
– A tárlat természetesen más műveit is közkinccsé teszi, itt említem meg Koós Károly portréját, amit Erdélyben készít el. Pedagógusként számtalan tehetséget indít el pályáján. A tizenkét éves Csoóri Sándor szemében látja meg a tüzet, s a művészeti életbe is ő vezeti be a későbbi neves költőt; portréját is megrajzolja.
Nagy László is tanítványa, a költő – A. Tóth Sándor sugallatára és felkészítésével – az Iparművészeti Főiskolán, később a Képzőművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait – foglalta össze a kurátor.
Borítókép: Részlet a kiállításból (Fotó: Hagyományok Háza)
