időjárás 12°C Dezső 2022. május 23.
logo
Gyakorlati és elméleti szakemberek eszmecseréje zajlott az alkalmazott néprajzi konferencián

Új utak keresése, a hiteles forrásanyag adaptálása a mába

Bényei Adrienn
2022.01.23. 14:53
Új utak keresése, a hiteles forrásanyag adaptálása a mába

Megalakulásának húszéves jubileuma alkalmából alkalmazott néprajzi konferenciát tartott a Hagyományok Háza a napokban. A rendezvény alaphangulatát a hetvenéves jubileumát ünneplő Magyar Állami Népi Együttes művészei adták meg, akik nagydobronyi tánccal kedveskedtek a közönségnek. Elméleti  és gyakorlati szakemberek találkoztak egymással a kétnapos programon, ahol a téma a konstrukció-rekonstrukció-adaptáció hármasa volt. Sándor Ildikó néprajzkutatóval, egyetemi docenssel, a Hagyományok Háza Módszertani Műhelyének vezetőjével beszélgettünk a konferenciáról, az együtt gondolkodás lehetőségeiről.

A konferencia előzményeiről érdeklődtünk először Sándor Ildikótól.  – Amikor két éve átvettem a Módszertani Műhely vezetését, belefogtunk egy stratégiai tervezésbe, hogy a saját tartalmainkat, szakmaiságunkat és a szakmán belüli pozíciónkat újra definiáljuk – kezdte az ismertetést a néprajzkutató. – Az egyik feltárt hiány az volt, hogy a tudományosság, a felsőoktatás, a szakma elméleti vetülete és a néptánc, népzene, népi kézművességgel dolgozó gyakorlati oldal között meggyengült a párbeszéd, a szakmai kapcsolat az elmúlt években. Azt gondoltuk, hogy mi ebben a híd szerepét szeretnénk betölteni és megerősíteni, újraindítani, majd segíteni, hogy ez a kapcsolat folyamatos legyen. Ezzel a rendezvénnyel és ennek elődjével, a nyári egyhetes szakmai táborunkkal ezt az együttműködést segítjük – mondta. A szervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy különböző izgalmas munkaformákkal dolgozzák fel az e problémakör köré csoportosuló témákat. Sándor Ildikó elmondta, hogy a szokványos konferenciához képest, ahol jellemzően frontális előadások és szekciók vannak, ők kevés egyirányú ismeretközvetítést alkalmaztak. Szokatlan, rendhagyó munkaformákban dolgoztak, amelyek nagyon kreatívak és ahol az elméleti és gyakorlati szakemberek, akik ritkán szoktak együtt gondolkodni, partnerként tudtak diskurzust folytatni. 

– Ez a célunk teljesült. Eljöttek, akiket szerettük volna, hogy eljöjjenek. Ezért nekik vagyunk hálásak – sorolta Sándor Ildikó. – Másrészt, hogy megtaláltuk azokat a munkaformákat, amelyek segítségével két nap folyamatos együtt gondolkodás folyt. A tartalomhoz pedig az említett nyári táborunk adta meg az inspirációt. Ott az előkészítés során próbáltuk felmérni, hogy mik azok a témák, ahol a legtöbb támogatásra van szüksége a népművészettel foglalkozó szakembereknek. Az egyik lehetséges irány meg is fogalmazódott. Mi, akik a folklorizmussal foglalkozunk, mindig visszanyúlunk a hiteles forrásanyaghoz. A táncosok archív filmeket használnak, hogy megtanulják a néptáncanyagot. A zenészek Bartók, Kodály és az utána következő generációk hangzó felvételeiből, a paraszti énekesektől, muzsikusoktól tanulnak. Úgy gondoljuk, fontos lenne, hogy ez a forrásanyag ne csak megkössön bennünket, ne csak reprodukálni tudjuk, hanem a mába is adaptáljuk. Meddig mehetünk el a változtathatóságba? Ez egy örök dilemma lesz – hangsúlyozta.

Jelenet a konferenciáról. Szokatlan, rendhagyó munkaformákban dolgoztak. Fotó: Dusa Gábor

Sándor Ildikó kiemelte, hogy az volt a céljuk, hogy gondolkodjanak róla, hallgassák meg egymás álláspontját, a sajátjukat pedig mindenki fogalmazza meg minél pontosabban. Az érintett szakterületek és intézmények képviselői is eljöttek, meghallgatták az előadásokat, bevonódtak a kerekasztal- és vitaszínházas beszélgetésekbe, hallatták a hangjukat, és ez elgondolkodtató volt, hogyan szemlélik a néprajzi forrásokat, illetve az is, mit szeretnének és mit tudnak kezdeni vele. A Módszertani Műhely vezetője kiemelte, hogy egy együtt gondolkodás tanúi lehettek ebben a két napban, amely sok előkészítő munkát igényelt a Hagyományok Házában dolgozók részéről. A kiscsoportos munkák moderálása, majd a feldolgozása is komoly erőfeszítést igényel majd.

Arra a kérdésünkre, hogyan folytatódik a közös program, Sándor Ildikó határozottan válaszolt: –  Ez a rendezvény lehetőséget ad, hogy sok újnak a kezdete legyen. Néhány területen, amit itt elindítottunk vagy újraindítottunk rendszeres tevékenységgé váljon. Gondolok itt például a pedagógiai kerekasztalra. Öt egyetem képviselőjével beszélgetve megfogalmazódott az igény, hogy innentől kezdve rendszeresen kezdjünk el egy komoly szakmai együttműködést. A hagyományőrző óvodákban, a néptáncot oktató iskolákban jól tudják használni a Hagyományok Házában lévő módszertani anyagokat, illetve tudnak hozzánk jönni a szakdolgozók, vagy hospitálni a hallgatók. Egy másik példa, ahol mi a kezdő impulzust adjuk: iparművészeket és népi kézműveseket ültettünk négyes csoportokba és egy közös tervezés volt a feladatuk. Ritkán találnak egymásra ennek a rokon területnek a szakemberei. Azt az élményt akartuk nekik megadni, hogy ők egymást gazdagítják és inspirálják. Egy ilyen műhely kialakítása nem feltétlenül a Hagyományok Háza feladata, de akár a civilség, akár más intézmény keretei között folytatni lehet. A nyolc szekcióból van, amit mi szeretnénk továbbvinni, van, amit másoknak ajánlunk. Itt hosszú távú munkák indulhattak el ebben a két napban – összegezte a néprajzkutató.

Borítókép: Sándor Ildikó néprajzkutató (Fotó: Dusa Gábor)