Aki valaha hallotta énekelni, azt örökre megigézte.
A 16. század embere volt a 21. században, ha pengetni kezdte a kobozát, máris Balassi Bálint korában érezhettük magunkat. És ez nagyon keveseknek sikerült.
Nem volt könnyű meghallani őt a kortárs hangzavarban, de annál fontosabb. A végvári időket idézte meg megjelenésével, énekeivel, stílusával, és arra emlékeztetett, hogy a végvári lét a magyarság állandó létállapota. Szóval érdemes szárazon tartani a puskaport.
– Egyszer a budavári nagy rondellában énekelt, egyes-egyedül ült a színpad közepén a nagy forgatagban. Emberek jöttek-mentek, ő csak regölt, mondta Tinódit, mígnem a tömegben megjelent Makovecz Imre, hirtelen megállt, és elkezdte nézni, hallgatni. Zoltán később azt mondta, hogy ha Makovecz így megdöbbent a hangjától, zenéjétől, akkor ő már valaki.
Lelki erőt adott neki ez a pillanat – mondta Túri Török Tibor Magyar Örökség díjas szobrászművész, a Kátai Zoltán féldombormű készítője. A 2020. november 6-án elhunyt énekmondót a 90-es években ismerte meg, amikor rendszeresen fellépett „nemzetféltő mozgalmak” rendezvényein. A Keszthelyen élő művésznek több mint 150 kültéri alkotása van Kárpát-medence-szerte, Dunaszerdahelytől Csíkszeredáig; nemrég az Omega tagjairól készített domborműsorozatot, valamint több múzeumot is működtet.
– Ahol Kátai Zoltán fellépett, ott csend honolt és áhítat.
Mély hangját ezerből fel lehetett ismerni, azt mondogatta, hogy ezt a cigarettának köszönheti (ez is lett a veszte), de hát kurucabb volt annál, mintsem hogy ezzel törődjön. Jó karakterarc, hálás feladat volt megformálni, félprofilból, jellegzetes hajdú hajviseletével látható a domborművön – mondta a művész.
Örökül pedig nemcsak az énekeit, hanem a szemléletét is itt hagyta: sokan az ő hatására ragadtak hangszert vagy kezdték el énekelni az általa előadott dalokat.
Kátai Zoltán táborokban, rendhagyó iskolai órákon, zenei kurzusokon tanított és adott át ismereteket tudásanyagából. Színházi előadások, filmzenék, rádió- és tv-műsorok, hagyományőrző rendezvények felvételei, valamint lemezek és különféle kiadványok őrzik alkotó sokszínűségét.
– Zoltán emlékezetünkben, szívünkben velünk marad, de halála előtt megígértem neki, hogy egyéb módon is őrzöm emlékezetét és népszerűsítem munkásságát – mondta Kovács Andrea, az élettársa, aki a halála előtt is ápolta. Ő kezeli Kátai Zoltán rajongói oldalát a Facebookon, de más módon is szeretné ápolni, közkinccsé tenni az énekmondó rá testált hagyatékát.
– Hiszem azt – és a Kárpát-medence minden részéből érkező megkeresések miatt bizonyos is vagyok benne –, hogy ez a szellemi és tárgyi hagyaték a művész személyes jelenléte nélkül is bír olyan erőhatással, amely segítségével tovább népszerűsíthetjük munkásságát, őrizhetjük az általa is megénekelt hagyományainkat, erősíthetjük nemzettudatunkat és összetartozásunkat. Ahogy miniszterelnök úr írta részvétnyilvánító levelében: „…énekmondóként nemzeti emlékezetünk elhivatott megszólaltatója volt” – mondta Kovács Andrea.
Az énekmondó egyedi koboza (amelynek fedlapját ő készítette, és az általa fontosnak vélt motívumokkal díszítette) erősen kopott már, de a zenésztársak és rajongók között szinte ereklyének számít.
– Szeretném, ha ezeket a hangszereket és tárgyakat a jövőben is kézbe foghatnák, illetve megtekinthetnék az emlékezők, és ezzel is ösztönözhetnék őket Zoltán szellemiségének követésére.
Mesterei között tartja számon, és amikor csak lehetséges, megemlékezik róla Róka Szabolcs, Heinczinger Mika, Csörsz Rumen István, Szlama László (ő lépett fel a tegnapi rendezvényen), a felvidéki Kor-Zár együttes és sokan mások. Zenésztársai, barátai és rajongói is szeretnék, ha az elmúlt évhez hasonlóan több emlékműsorral is megidéznénk szellemiségét, s természetesen én is támogatom ezeknek a továbbiakban történő megvalósítását – mondta élettársa a szellemi és tárgyi hagyatékáról.
Kátai Zoltán alapító tagja volt a Liktor Ferenc által szervezett Cseh Tamás- körnek, hisz a zenésszel legendásan jó barátságot ápolt, számos koncerten, műsorban léptek fel együtt és közös katonadalos lemezt is kiadtak.
Évekkel ezelőtt a kezdeményezésére kezdődött el Bakonybélben az Énekmondók emlékezete program, amelyet szívügyének tekintett, s a résztvevőknek szóló utolsó hangüzenetében kérte, hogy folytatódjon a népszerű sorozat.
– Örülök, hogy szeretett szülővárosában méltó helyre került a szobrászművész úr és általam felajánlott féldombormű, amellyel szintén méltó, szép emléket sikerült állítani a „nemzet énekmondójának” – mondta Kovács Andrea.
