Hildebrand István 1928. szeptember 26-án Budapesten született, 1946 és 1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőr szakán tanult. Híradó-operatőrként dolgozott az Új Magyar Filmirodánál, a Híradó- és Dokumentumfilmgyárnál, a Hunnia Filmgyárban, majd a Budapest Filmstúdióban.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított 1952 és 1954 között, 1952 és 1957 között rövidfilm-, 1957-től játékfilm-operatőr. Tíz évig a Mafilm Nemzetközi Stúdió főoperatőre volt 1970-től, a Pannónia Filmstúdió főoperatőre 1986-tól, a Videovox Stúdió produkciós és művészeti vezetője 1991-től.
Sajátos megvilágítások kiemelkedő mestereként a hatvanas évek legnépszerűbb, leglátványosabb produkcióiban dolgozhatott Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként. Ő volt az operatőre az 1965-ben és 1966-ban készült Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán és A kőszívű ember fiai című, Jókai Mór regényein alapuló műveknek.
Szintén operatőre volt az 1960-as Merényletnek, amelyben olyan bravúros vizuális megoldásokat alkalmazott, mint a szubjektív szemszög és a vízszintes síkot függőlegesként ábrázoló felső gépállás. Operatőri munkái között volt az 1963-ban bemutatott Kertes házak utcája című alkotás is, amely formai szempontból közel áll Antonioni filmjeihez, vagy a Foto Háber, ahol autentikus életképeket mutathatott meg a korabeli pesti kolorlokálból.
Kiválóan jelenítette meg a hatvanas évek végi „frizsiderszocializmust” az 1969-ben bemutatott A veréb is madár című alkotásban. A hetvenes években olyan nemzetközi tévésorozatok operatőre volt, mint a Sztrogoff Mihály és a Mozart. Kevés film akad a magyar filmtörténetben, amely annyira kihasználná a mozi piktoriális lehetőségeit, mint az 1980-as Nárcisz és Psyché, Bódy Gábor remekműve. Ebben Hildebrand István operatőr gyakran káprázatosan intenzív fényekben fürdeti a szereplőket, és rendre speciális szűrőkkel koszolja, párásítja vagy tükrözi a filmképet – emelik ki a méltatásban.
Utolsó munkáinak egyike a máig közkedvelt, szintén 1980-ban készült A Pogány Madonna volt. Filmoperatőri és filmrendezői munkásságát több alkalommal is elismerték díjakkal és kitüntetésekkel. Balázs Béla-díjat kapott 1960-ban, 1962-ben és 1967-ben elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, 1979-ben pedig érdemes művész lett. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1994-ben kapta meg, 2004-ben Szkíta Aranyszarvas díjat, 2007-ben Legenda-díjat vett át. Magyar Filmszemle-életműdíjas (2008) és Magyar Filmkritikusok Díja életműdíjas (2016) lett, 2018-ban megkapta a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját.
Hildebrand István 2019-ben Kossuth-díjat kapott, a Nemzet Művésze díjjal pedig 2020-ban tüntették ki. A róla készült Jelenetek egy operatőr életéből – Hildebrand István legendáriuma című dokumentumfilmet 2015 novemberében mutatták be.
Hildebrand Istvánt az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Borítókép: Hildebrand István (Fotó: Bach Máté)