A Szabó Dezső-univerzum színpadon

Makucskán, húsvét ünnepén a temetőben nyugvó halottak feltámadnak, és megindulnak a falu felé. Az élőket azonban nem teszi boldoggá a csodás esemény. Hatalmas kavarodás veszi kezdetét, melyben törvény és emberség, élet és halál, múlt és jelen hatalma csap össze egymással. Szabó Dezső Feltámadás Makucskán című műve alapján Dörner György felkérésére Fazekas István írt színművet. Az összművészeti alkotás bemutatóját pénteken láthatjuk az Újszínház színpadán, Nagy Viktor rendezésében. A rendezővel Szabó Dezsőről, a mű sajátosságairól, humorról, szatíráról és vizualitásról is beszélgettünk.

– Mindhárom műfaj (próza, musical, opera) kedves nekem. Csupán annyi a különbség, hogy az egyiknél a szövegkönyvből indulok ki, a másiknál a partitúrából – nyilatkozta ön korábban. Most a szövegkönyv volt a kiindulás? Hogy készül a rendező egy darab színrevitelére?
– Bonyolult volt a készülés, mert Szabó Dezső nem írt drámát, legalábbis én nem ismerem. Ez a kisregény önmagában nem állja meg a helyét a színpadon. Nagy kérdés volt, hogy lesz ebből egy egész estés darab. Fazekas István több verziót készített, de már az első elolvasásakor láttam, hogy meg lehet oldani. Ez nemcsak a kisregény, hanem Szabó Dezső több művéből, így az Elsodort falu című regényéből is vannak szereplők, érdekes karakterek. Nemcsak egy átirat született, hanem egy új „Szabó Dezső-univerzum”. A szöveg nagy része különböző írásaiból lett egységes szerkezetté gyúrva. Ebben a „Szabó Dezső-univerzumban” a középpont Szabó Dezső, a Nap, a Feltámadás Makucskán egy külön világ, de sok „Szabó Dezső-i bolygó” kering a Nap körül.

– Sokan olvastuk és nagyra tartjuk az Elsodort falu című művét, de azt is tudjuk, hogy személye megosztó ma is. Takaró Mihály Szabó Dezsőt a száműzött magyar irodalom egyik alkotójaként nevezi meg. Már életében is sok támadás érte, bár Illyés Gyula szerint a XX. század első felének közgondolkodására a legnagyobb hatást tette. Ő maga úgy nyilatkozott: „Vagyok pogány és keresztény.” „Kicsiny nekem minden izmus.” Beskatulyázhatatlan író. Nem tartottak a darab színrevitelétől?
– Sok tanulmányt olvastam sok Szabó Dezsőről, ezek közül több nagyon hasznos volt, amelyek objektíven közelítették meg az életművét. A másik része kifejezetten előítéletes. Szabó Dezső egy igazi ellenálló volt, aki soha senkivel nem értett egyet. Nem szerette a nacionalistákat, nem szerette a kommunistákat. Egyik párbaját a másik után vívta. Egy rendkívül lázadó és szabálytalan ember volt, szabálytalan író is. Nem népi író volt, hiába sorolták oda. Egy expresszionista író volt, aki, úgy vélem, elsősorban magyar író akart lenni. Ez túlnő a politikán, mindenféle izmuson, irodalmi klikkeken.

– Azt olvastam a darab egyik ajánlójában, hogy ez az előadás egy vérbeli komédia lesz. Valóban komédiá­ról van szó? A mű 1932-es kiadásához Csanády György írt előszót, erről a Figyelő egyik régi számában értekeztek: „Ez a kis mű keserű csalódásainak, lemondásának és emberi sebeinek folytatása, melyben az egykori düh és turáni átok kialszik s helyébe egy korosodó lélek csendes megnyugvása ül. A mű a falu nagy szerelmesének siralma.” Ön hogy látja ezt?
– Komédiának nehéz beállítani a mi előadásunkat. Inkább szatíra, műfajilag ez áll legközelebb hozzá. Sokféle stíluselem keveredik a misztikumtól a szürrealizmusig, expresszív és naturalisztikus jelenetek váltakoznak. Nemcsak a magyar falunak, a magyar rögvalóságnak a szatírája, egyfajta tükörbe nézés is. Látunk majd egy írót, Farkas Miklós figuráját az Elsodort faluból, benne Szabó Dezső szellemiségét ismerhetjük fel. Kicsit költői, szürrea­lisztikus, de valójában egy társadalmi szatíra. Ha a parlamenti vitát nézzük, ami a kisregényben is benne van, az egy az egyben szatíra.

– A szereplők jellegzetes figurák, egy-egy típus megtestesítői. Mennyire aktuálisak e karakterek ma?
– Nem akarok titkokat elárulni, de nagyon aktuálisak. Meg kellett fordítani ezt a dolgot, mert Szabó Dezső név szerint nevezte meg a honatyákat. Egy kicsit Karinthy mintájára „Így beszéltek ti a Parlamentben”. Ma ez nem hozható vissza, a történelem távlatába kerültek a személyek. A politika porondján azonban ma is ott vannak, akikre ráismerhetünk a jelenetben.

– A nagyszerű szereposztás mit ad a darabhoz?
– Valóban nagyszerű a szereposztás. A színház krémje benne van, néhány nevet említek is. Fellép Esztergályos Cecília, Gregor Bernadett, Nemes Wanda, Timkó Eszter, Viczián Ottó, Vass György, Nagy Lóránt, Jászai László, Háda János, Incze József, Bánföldi Szilárd, és sokan mások. Ez egy sokszereplős darab. Érdekessége, hogy nincs főszereplője, olyan, mint egy főhős nélküli Fellini-film. Fantasztikus írói leleménye Fazekas Istvánnak, hogy a Halál is szereplő, Viczián Ottó játssza. Talán nem árulok el titkot: ahhoz, hogy feltámadjanak, meg is kell halni. Az előadás első része azokról a szereplőkről szól, akik meghalnak és később feltámadnak. Megismerjük a karaktereket, látjuk, hogy a faluban működik egy furcsa maffia, amelyik keresztül-kasul van hálózva politikailag és másképp is. Aztán látjuk, ahogy egyfajta „Canterbury-humorral” elviszi a Halál őket a másvilágra. A második rész maga a feltámadás.

– A jelmezek és a díszlet is különleges.
– Vizuális típus vagyok, mindig előbb látok képeket, formákat, színeket, mozgásokat, minthogy hallanám a szereplők hangját magamban. Ez olyan, mint a sakkjátszma, amikor fejben megtervezi a lépést az ember előre. Rendkívül fontos a vizuális közeg. Rózsa István a díszlettervező és Kiss Beatrix a jelmeztervező. Sokat beszélgettünk a darab stílusáról, és végül megtaláltunk egy furcsa, expresszionista-szürrealista stílust, ami adekvát ehhez. Azon túl, hogy esztétikailag szép, jól szolgálja ezt a szürreá­lis, kicsit csapongó, zenével teli eseménysort. A zene is nagyon fontos, Rossa Levente és zenekara játszik velünk. Egyszer csak színre lép egy egész falusi zenekar, és végig kíséri a falu összes eseményét. A zene a falu része, összenőtt vele. Énekelnek is a darabban, lesz mulatós, templomi ének, megjelenik a protestáns népénektől kezdve a siratón át a magyar népballada világa is. Mindig vágyunk arra, hogy csináljunk egy összművészeti alkotást, ez most sikerült. Azt gondolom, hogy Szabó Dezső, ha nem is írt drámát, ezzel a művel színpadra kerül és hozza benne a maga világát, nagyszerű gondolatait, a maga ellentmondásos, kötözködő, senkivel egyet nem értő világlátását. Ez a mai kaotikus világban nagyon jókor jön.

Borítókép: Nagy Viktor rendező a Feltámadás Makucskán egyik jelmeztervével (Fotó: Újszínház)