Macskák után lovak

Ritka dolog, hogy egy animáció kultuszfilm lesz, márpedig a Macskafogó az lett, sőt eljutott az Oscar-díj előszobájába is. Megalkotója nevét olyan filmekhez, sorozatokhoz kapcsolhatjuk, mint a Gusztáv, a Mézga család, a Pumukli, a Dr. Bubó. Ternovszky Béla nemrég Kossuth-díjat kapott.

Klasszikussá vált rajzfilmes figurák kerültek ki a kezei alól Fotó: Németh András Péter

Sokat lehetne még beszélni a témáról, például a gyerekcsatornákon futó animációs műsorok színvonaláról, ami sok esetben kritikán aluli. Ami pedig a hihetetlen mérvű technikai fejlődést illeti, Ternovszky mester elfogadta, de megszokni nem tudta.

Amíg hagyományos módon (vagyis kézzel) készültek a rajzfilmjei, egyetlen munkatársától sem kért olyasmit, amit maga ne lett volna képes megcsinálni. Egyszer csak azt vette észre, hogy már képtelen lépést tartani a komputerek térhódításával lehetővé váló újabb és újabb változásokkal. Abban maradunk: egy határon túl már berzenkedik a látottaktól.

Az viszont örvendetes, hogy szárnyra kaptak a magyar fiatalok – három egyetemen is tanítják nekik az animáció titkait –, pályázhatnak központi támogatásokra, alkotásaikkal pedig egyre hangosabb sikereket érnek el, jelentős díjakat nyernek nemzetközi fesztiválokon, és döngetik az Oscar-díj kapuját is. A Ternovszky által rendezett, 1986-ban bemutatott magyar–német–kanadai animációs bűnügyi filmvígjáték, a Macskafogó is az aranyszobrocska közelébe jutott, és mára örök klasszikussá vált.

– Anno az októberi premier után a magyar sajtó fanyalgott, leginkább Nyugat-majmolónak tartották a filmet. A közönség viszont imádta! Ezt figyelembe véve az illetékes szakmai plénum a Macskafogót nevezte a következő évi Oscar-díjra, de nem a legjobb animációs filmek, hanem a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában, ahol egy magyar rajzfilmnek nem sok esélye lehetett. Ez nagy hiba volt, mindazonáltal számomra elégtételt jelentett. A közönség visszajelzése mindig a legfontosabb. A villamoson fültanúja voltam, hogy párbeszédeket idézgetnek a filmből. Inkognitóban jegyet váltottam egy „sima” előadásra, és igencsak meglepődtem a moziban, amikor a végén felcsattant a nézők tapsa.

A Ternovszky által rendezett, 1986-ban bemutatott magyar–német–kanadai animációs bűnügyi filmvígjáték, a Macskafogó is az aranyszobrocska közelébe jutott Fotó: Németh András Péter

Egyébként Ternovszky Béla sosem vágyott nemzetközi karrierre, már csak azért sem, mert ahhoz külföldre kellett volna költöznie. Neki a családja mindig is fontosabb volt, mint bármiféle kétes hírnév. Amikor animátorként egy hónapos munkára hívták Brüsszelbe, alig várta, hogy visszajöhessen. Így volt ez a német Pumukli-sorozat gyártásakor is. Amerikába főleg nem vágyott. A Walt Disney Company vagy a Hanna–Barbera Cartoons sem izgatta, utóbbi megvette ugyan Jankovics Marcell János vitéz rajzfilmjét, de soha nem mutatta be, nehogy fény derüljön mások tehetségére.

– Ki tudja, mi a siker titka – szögezi le a Magyar Művészeti Akadémia tagja. – Lehet görcsösen vágyni rá, de nem biztos, hogy jön. Nekem szerencsém volt, mert kiváló csapatban dolgozhattam, Dargay Attilától Jankovics Marcellen át Nepp Józsefig. Mindent, amit tudok, Jankovicstól tanultam, de mindent, amit elértem, Neppnek köszönhetem. Róla a Kossuth-díj kapcsán érkező gratulációk özönében sem feledkeztem meg, azt írtam: a kitüntetést „legkiváltképp neked köszönhetem, Dodi”. Szakmai kérdésekben, pályázatok elbírálásában, bizottságokban még mindig számítanak rám, és volna még pár filmtervem is, ugyanakkor egyre jobban vágyom a pomázi nyugalomra. Megyek is vissza a lovaimhoz.

Borítókép: Ternovszky Béla (Fotó: Németh András Péter)