Ahogy az előadás címből kitalálható, a szövegkönyv – melyet Fábián Péter írt, aki egyben az előadás rendezője is – a szerző hasonló címen megjelent regénye alapján készült. A két felvonásos színdarab egy titokzatos rend, a rózsakeresztesek legendáját felderítő nyomozást mutat be, amely végig élvezetes és izgalmas. A történet átirata napjainkban játszódik, így kialakult egy mű a műben, nyomozás a nyomozásban szituáció, ami azok számára is szórakoztató, akik olvasták a könyvet, miközben felfedezhetik a számos utalást és karakterjegyet, amelyet megtartottak az eredeti műből.
Természetesen mit sem ér a jó szöveg átgondolt és kreatív rendezés, valamint profi színészi játék nélkül. Szerencsére ebben a produkcióban mind a két feltétel megvalósul. Az előadásnak remek a ritmusa, átgondolt koncepció mentén váltakoznak benne a bábos és élőszereplők által játszott jelenetek. A bábszínészek – akik kitűnően megállják a helyüket báb nélkül is – saját kicsinyített karakterüket mozgatják, mikor olvasásra kerül sor a történetben, és kialakul a már fentebb említett mű a műben szituáció. A misztikus és izgalmas cselekményt sok humorral oldja fel a rendező. Ez akár már túl sok is lehet és kizökkentheti a nézőt, de ahogy halad előre a sztori, úgy a feszültség is nő és megritkulnak a tréfás jelenetek. Hasonló mintát követnek a helyszínek közti és időbeli ugrások, amelyek kezdetben elég nehezen követhetőek, de ahogy előrehalad a nyomozás, szépen kitisztulnak. Érdekesség, hogy az alkotói folyamat során külön zenei rendező is részt vett a munkában, Benkó Bence rendkívül jó munkát végzett. Az átkötések alatt a Gyűrűk Ura filmekre emlékeztető dallamokat hallhatunk, amelyek tökéletesen megidézik a hollywoodi hangulatot.
Érdemes még szót ejteni a látványelemekről. Hoffer Károly, bábszcenikus gyönyörűen kidolgozott bábokat tervezett, amelyek saját színészükről lettek mintázva. A kicsinyített szereplők mellett megjelenik a tárgyjáték is a színpadon és a bunraku mellett más típusú ábrázolások is. Ez tovább színesíti az előadást, amelynek díszlete elsősorban nem a látványért felelős, hanem a „bábok színpadaként” szolgál: polcokon és fiókokból kikandikálva jelenik meg előttünk Szerb Antal és az ifjú Sir Benedict története. Mindezt zseniális játékkal mutatják be nekünk a színészek, akik egytől egyig tökéletesen alakítják elnagyolt karaktereiket, de közülük is kiemelkedik az irodalomtörténészt és magát Szerb Antalt alakító Ács Norbert, az előadás főszereplője.
A színdarab tehát igazán magával ragadó, amely ugyanolyan élvezhető a gimnazista diákoknak, mint akár nagyszüleiknek. A Pendragon legenda ugyan nem szerepel a kötelező olvasmányok listáján, mégis az előadás talán kedvet ad, akár az író másik művének, az Utas és holdvilágnak az elolvasásához. Az átírt történet egyetlen buktatója talán az a nyilas politikai szál, amelyre a darab végén derül fény. Az összeesküvés-elmélet ötlete nem rossz, azonban talán kicsit túl direkt – ami egyébként alkotói szándék is lehet, hiszen az előadás számos ponton épít a sztereotip alakításokra és klasszikus filmes megoldásokra. Szerencsére összességében ez nem ront a hatáson és a lezárás is van annyira szórakoztató és színvonalas, mint az azt megelőző másfél óra.
Az előadást legközelebb május 20-án játsszák, este hét órai kezdéssel.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Éltető Anna)
