S ha már koronavírus-járvány, illetve csoportos kiállítás, bizony nem téved, aki rávágja: Standby. Aki nem vágja rá, annak elárulom, két ízben rendeztek Standby kiállítást, a járványügyi korlátozások okán szabadtéren, 2020-ban a Kodály körönd, míg rá egy évre Károlyi-kert kerítésére kerültek a reprodukciók. Jelen válogatás e két tárlat anyagát gazdagította új művekkel, művészekkel, ráadásul most az eredeti alkotásokat szemlélhetjük meg.
Cseppet sem véletlen hát, hogy P. Szabó Dénes, író-kulturális újságíró megnyitóbeszédében kiemelte: végre kiállítótérben, ráadásul eredetiben láthatjuk a műalkotásokat.
A Kiút egyszerre szól a pandémiáról és a jelenünkről – fogalmazott az újságíró, aki a Covid témáját feldolgozó munkák közül kiemelte Verebics Ági Csipkemaszk című önarcképét, ami az alkotó egyik kedvelt műfaja, s ami maszkos sorozatának legfrissebb alkotása, továbbá nővére, Verebics Kati Hermelines maszkját, Naomi Devil, magyarán Ördög Noémi: Portrait of Young Woman in Medical Mask parafrázisát.
– Mindhárom kép érzékletesen jelzi, hogy a szájmaszk felvételével arcunknak csak egy részét mutatjuk meg a külvilágnak, leplezve ezzel az identitásunkat, beolvadva a maszkot viselők közé – magyarázta P. Szabó Dénes, megemlítve a 2020-as Resident Art Fair kortárs butikját, ahol a most kiállító művészek közül számosan szerepeltek maszkjaikkal.
A kulturális újságíró kiemelte: Méhes Lóránt Zuzu képén megörökített két arcot geometrikus formák takarják el, ezzel megfosztva a modelleket személyiségüktől.
– Incze Mózes: Szembenézés című munkája még elvontabban dolgozza fel a témát, a levett vagy felvételre váró maszk mellett az asztalon egy arc pihen, amely szintén arra vár, hogy gazdája felvegye – így P. Szabó Dénes, a folytatásban újabb tematikát hozva elő, a pandémia másik következményét, a karantént.
Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy hatására a városok utcái terei szinte teljesen kiürültek. Ezt érzékelteti Kondor Attila: La Luce címet viselő alkotása, ami egy éteri fényben úszó angolparkot ábrázol, s olyan mint valami álombéli, nem pedig valóságos tér.
És hogy mennyire szubjektív egy mű megítélése, leírom e helyütt a saját véleményemet, miszerint egy eső utáni párában fürdő parkot látunk a nedves ablak fénytörésén keresztül.
Az üres embernélküliséget ábrázolja Szabó Ábel három képe, az egyiken egy kihalt gyárépület mögött felkelő nappal.
– A másik kettőn a Baross teret és a New York-i Brooklyn hidat látjuk, eseménytelen, emberek nélküli terekként – mondta az újságíró, aki később, beszéde zárásaként egy két esztendővel ezelőtti írását olvasta fel, felidézve Szabó Ábellel készített interjúját, amelyből kiderült, a művész évekkel a karantén előtt megfestette az ember nélküli, üres városképeit, amiket posztolni kezdett a Covid alatt. Sosem gondolta volna, hogy egyszer a főváros úgy fest majd, mint a művein.
A karantén egy másik következményének írta le P. Szabó Dénes, amint a figyelem az otthon belső tereire, bútoraira, tárgyaira korlátozódott.
– Gesztelyi-Nagy Zsuzsanna Balkon ikon című műve ennek az érzésnek állít emléket – vélekedett az író-újságíró, rámutatva: sokan nem csupán környezetüknek, önmaguknak szintén nagyobb figyelmet szántak. Mint Szurcsik József A nappal őrzője és Zászkaliczky Ágnes a fiát ábrázoló János-portréján bűvöskockázó fiú képében.
De mi a helyzet most, a karantén és a Covid után? A kiállítás második műcsoportja erre a kérdésre összpontosít, valamint arra, hogyan lelhetjük meg magunkban azt a lelki békét, ami kiutat jelenthet a jelenkor bizonytalanságából – folytatta P. Szabó Dénes, kiemelve Kondor Attila: Asclepeion-ját, s Breznay Pál Effervescene című alkotását.
E munka komoly előélettel bír, amennyiben: szerepelt 2015-ben, a párizsi Etienne de Causans galériában, no meg a kiállítás katalógusában, továbbá az Art Fair Karlsruhe 2018-on, a Maklary Kalman Fine Arts-ban.
Folytatva a sort, a kulturális újságíró felhívta a figyelmet, hogy Szikra Ágnes On the road again-je, Péterfy Ábel fehér vitorlásai, Cseke Szilárd erdőrészlete egyaránt pozitív hangulattal árasztja el a nézőt.
– A Kiút képei közül a legfiatalabb generációt ábrázoló három alkotása a legvidámabb – zárta gondolatait P. Szabó Dénes. – Barakonyi Zsombor munkáján kislánya ugrik a magasba, Fehér László triptichonján unokája játszik egy rózsaszín hullahoppkarikával, Verebics Kati Frida Dégen című képén lánya fedezi fel a természetet.
Borítókép: Havran Zoltán
