A tengerészgyalogos lelkiismerete lázadozott kissé a gyengébb elleni erőszak miatt, de úgy döntött, majd később hagyja, hogy a bűntudat mardossa egy kicsit.„Mindent használunk, ami működik. Néha kókuszt is. Babaolajjal is próbálkoztunk, de folyton kifogytunk a babákból.”; „Na de egyszerre egy válságot oldjunk meg! Arról a hídról majd akkor ugrom le, ha odaérek.”; „Találkoztál érdekes emberekkel? Csak óvatosan! Még a végén elkapsz tőlük valami idegent!”, „Márpedig a szörnyek nagyon fel akarták törni ezt a kemény diót, hogy hozzáférjenek a lágy embertöltelékhez.”, illetve: „Kérés elutasítva – válaszolta a gép, és ismét elmondta, miért. Bishop nyugodt maradt, bár értette, hogy az emberek ilyenkor miért ragadnak meg valamilyen tompa tárgyat, hogy szétverjék a konzolt.” Tényleg, kevés sci-fi-történeten lehet ennyit röhögni, és ez csodálatosan oldja az arctámadókkal való álmodástól való félelem elalvás előtti feszültségét. Egyszóval: jó, sőt csodás, hogy volt egy ilyen forgatókönyv, és lett belőle egy remek regény – sőt, még a belőle készült filmet is megnézném, jóllehet kedvenc Ripley-m az egész történetben kómában fekszik; de azért meg kell adni, hogy az első rész által megalkotott metafizikai űrlénypara szellemiségéhez David Fincher totális borzalomról, reménytelenségről és nemes, de hiábavaló önfeláldozásról szóló sötét remeke áll közelebb.
William Gibson forgatókönyve alapján írta Pat Cadigan: Alien 3. – Az eredeti és ismeretlen történet. Fordította: Habony Gábor. Szukits Könyvkiadó, Budapest, 2022.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!