A karakterek egytől-egyig szerethetők, és bár jól ismert klisékből építkeznek, mégis szórakoztató történetet mesélnek el, amelyet Pascal Barbare és Cornel Wilczek kiváló zenéje fest alá. A fülbemászó dallamok és a jól fényképezett versenyjelenetek megfelelően ellensúlyozzák az újrahasznosított elemeket. Az ismétlés alapvetően nem baj. Ha így lenne, Hollywood nem tudna szinte kizárólag filmszériákból, előzményekből és folytatásokból, remake-ekből, rebootokból és requelekből megélni. A Marvel- és DC-univerzumok bebizonyították, hogy ma szinte csak ilyen típusú filmeket érdemes csinálni, hiszen ez ülteti be a közönséget a mozikba. Hasonló a helyzet a streaming frontján is, így a filmipari változások miatt egyre csökken is az igény az eredetiség iránt. Szkeptikus szakértők szerint a filmipar összesen nyolc alaptörténettel dolgozik, például minden romantikus komédia egy Rómeó és Júlia, esetleg kevesebb öngyilkossággal fűszerezve. Harminc évvel ezelőtt például évente talán egy folytatás vagy remake fért be a legsikeresebb filmek közé, húsz éve azonban nagyot fordult a világ, és az évezred már az újraértelmezésekről szól. A nyolcvanas évek nagy sikerei közül például mindössze három filmet nem dolgoztak még fel (E.T. A földönkívüli, Aranyoskám és az Esőember).
A folyamatot a pandémia és a jelenlegi világméretű drágulás még inkább segíti. A Netflix például nemrég jelentette be, hogy a költségcsökkentés okán többet nem finanszíroz szerzői filmeket. Marad tehát egy létező történet világában kreálni egy újat vagy egy korábbi történetszál, karakter újrafelhasználása új köntösben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!