Kérdés, természetesen, hogy fenn lehet-e tartani ilyen sok időn és ennyi köteten keresztül az izgalmat, az újszerűséget, a változatosságot – annál is inkább, mert René Goscinny halála óta Alberto Uderzo nemcsak rajzolja, hanem maga is írja a történeteket, és sokak szerint a közös művek voltak az igaziak.
Ebből a szempontból kissé csakugyan különös a Fejére szakad az ég című kötet: a gallok mint korábbi képregény-tanulmányainkból tudjuk, semmitől, de tényleg semmitől nem félnek, kivéve egy dolgot: hogy fejükre szakad az ég. Na már most ebben a kötetben ez szó szerint értendő: a gall faluba földönkívüli lények szállnak le, két ellenséges civilizáció képviselői, és mindkét csapatnak az öreg druida, Panoramix csodafőztjére fáj a foga, egyrészt mivel az egész kozmoszban (!) híre ment az ital csodatevő képességének, másrészt mivel saját fegyvereikkel nem tudják eldönteni, ki az erősebb, márpedig az egyik csapatnak győznie kell. Így aztán különböző fortélyokkal, és persze a jó öreg erőszakkal próbálják megszerezni a csodatévő italt – erről szól a kötet.
Bevallom, mind a történet, mind pedig a képi megvalósítás szempontjából kissé testidegenek az idegen testek – a fura, egyszerűre rajzolt földönkívüli lények nemigen illeszkednek a kedélyes, olykor pocakos, máskor szikár, de mindig aprólékosan és élvezetesen kidolgozott gall és római szereplőkhöz, és végig kilógnak a történetből is, nem csupán a képi világból. Persze, vannak itt is remek fordulatok, például amikor Obelix egyetlen csapással az űrbe röpíti a szuperklónt, amikor a gallok megtudják, hogy az idegenek hot dogot esznek vadkan helyett, vagy – fordítói lelemény! – a bárd a könyv végén Szörényi Levente és Bródy János szerzeményét, a Ne vágj ki minden fát! című dalt énekli… de valahogy az egész olyan fura, mint amilyen furák lehetnek a fenti sorok olyasvalaki számára, aki először találkozik ezzel az egész különleges(re hangszerelt) univerzummal.
Természetesen ennek ellenére messze megéri beszerezni ezt a kötetet is: nemcsak azért, mert egy valamirevaló gyűjtő nem hagy ki elvi okokból egyetlen kötetet sem a gyűjteményből, hanem azért is, mert az idegenek fura alakját leszámítva (és a történet minden földönkívüli kanyarulatát nem nézve) azért ez bőven egy tőrőlmetszett Asterix-történet, rendes rómaiveréssel, vadkanzabálással, falubeli verekedéssel, sok-sok poénnal, és elbizakodott rómaiaktól származó (pontosabban belőlük kieső), röpködő fogsorokkal.
Garantált tehát a kacarászás, és így, a cikk végére érve arra jutok magam is, hogy igen nagy bátorság volt Albert Uderzo részéről, hogy el merte mozdítani ebbe az irányba az Asterix-univerzumot, legalábbis egy kötet erejéig, és miért is ne tehetné? Egyfelől ez az ő szellemi tulajdona, másfelől továbbra is erőteljesen dominál benne az eredeti Asterix-gondolat, és hát ennyi elég is a rajongóknak, hogy üdvözöljék az utolsó előtti kötet megjelenését.
R. Goscinny – A. Uderzo: Fejére szakad az ég. Írta és rajzolta: Albert Uderzo. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2022.
