Adómódosítással is segítené a kreatívipart Demeter Szilárd

Hogyan adózhatna a kreatív szakma a kata helyett? Miként lehetne racionalizálni a kulturális kiadásokat? Mi lesz a sorsa a Petőfi Kulturális Ügynökség tulajdonába kerülő ingatlanoknak? Miért nem világszínvonalú a magyar irodalom? És mit lehet tenni, ha az Európát sújtó válságok miatt gondjaink lesznek az energiaellátással? Ilyen és hasonló kérdésekre válaszol Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, egykori miniszteri biztos, aki a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények, illetve a magyar könnyűzenei élet fejlesztéséért volt felelős.

Fotó: Talán Csaba

A beszélgetés érinti a Petőfi Kulturális Ügynökség tulajdonába kerülő ingatlanok sorsát is. A főigazgató elmondja, hogy egy szolnoki és egy nyíregyházi volt rádióépületben Öröm a zene tehetségpontokat hoz létre az ügynökség. A Bem rakparton álló Andrássy-palotában a Bem Rockpartot revitalizálják, tehát a régi művelődési házat igényes progresszív jazz-rock játszóhellyé alakítják át. Világszínvonalú zenészeket hívnak meg mesterkurzusokra, hétvégenként pedig zenélnek. A másik részbe a Cseh Tamás Archívumot szeretnék elhelyezni, ami kutatóhelyet és egy nagy Cseh Tamás-kiállítást jelent. A tervek készen vannak, az engedélyeztetés folyamata zajlik. A szükséges forrásokról azonban, az ingatlanfejlesztéseknél szokásos eljárásnak megfelelően, a szakhatósági engedélyek beszerzése után születhet majd döntés. A Hajógyári-szigeten egyelőre műszaki felmérés folyik, az óbudai Zichy-kastélynál pedig tisztázatlan jogi helyzet hátráltatja a munkát.
Az interjúban szóba kerül az is, milyen javaslattal állt elő a Demeter Szilárd a katatörvények módosítása kapcsán.  

Tavaly már volt egy javaslatom, és amikor idén megszellőztették a katamódosítást, már mindenfajta jogcím nélkül írtam leveleket az illetékes államtitkároknak arról, hogy a változások a teljes kreatívipart érintik, tehát nemcsak a zenészekről beszélek, hanem az íróktól a tördelőkön át a reklámgrafikusokig mindenki érintett… Különböző szakmai szervezetekkel folytatott tárgyalások után arra jutottunk, hogy kellene egy kreatívipari adózási forma, melynek az egyszerűsített adminisztráció a lényege. Sok zenésszel beszéltem, akik hajlandóak lennének többet adózni a bevételből, de nem akarnak könyvelőkkel bajlódni. Megpróbálom úgy előkészíteni a kreatívipari adózást a szakmai szervezetekkel, hogy képviselni tudjuk az államtitkárok és miniszterek előtt.

Az elképzelés szerint egy kata-jellegű adóformára lenne szükség, melyre a TEÁOR-szám alapján a kreatív terület szereplőire vonatkozna, de úgy lenne meghatározva az adóhányad, hogy az így adózó kreatív szakemberek tébéellátása és nyugdíja is garantált legyen. 
 

Az irodalmi ösztöndíjak, a fordítástámogatások, illetve a magyar alkotók műveinek külföldi népszerűsítése kapcsán a kortárs magyar irodalomról így nyilatkozik:
– A szerzők jelentős része azt gondolja magáról, hogy csak azért nem világhírű, mert magyarul alkot. Ez sajnos – legalábbis az én szigorúan személyes véleményem szerint – nem igaz. Nádas Péteren kívül nincs headlinerünk, tehát olyan szerzőnk, aki a világ legszűkebb irodalmi elitjéhez tartozhatna. 
A világirodalmi színvonal hiányának miértjére pedig azt feleli:

talán azért, mert nem a saját történeteinket írjuk. A kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom, hanem irodalmi mutatvány, és amikor ezt mondom, az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában gondolkodom. A világirodalom is hasonló állapotban van. A legjobb fokmérője ennek, hogy a költők, írók egykori megmondószerepét ma a stand up komikusok vették át.

Végezetül elmondja: 
– Abban reménykedem, hogy most, amikor Európában beüt az energiaválság, felértékelődik a könyv mint kultúrahordozó. Éltem a Ceausescu-diktatúra alatt, és megtapasztaltam, hogy petróleumlámpa fényénél is élvezhető egy jó könyv.
Végül leszögezi:

Az életminőség fenntartásában a legnehezebb helyzetekben is segít a kultúra.

A teljes interjú itt olvasható.

Borítókép: Demeter Szilárd (Fotó: Talán Csaba)