Habár a hivatalos kultúrpolitika a Művelődésügyi Minisztérium pártkatonáit felhasználva mindig is a komolyzenei propagandára helyezte a hangsúlyt, az NKI 1972-es, a tárcának írt jelentésből is jól kivehető, hogy akkoriban mégis adtak esélyt a könnyűzenészeknek arra, hogy nemzetközi fesztiválokon lépjenek fel, amihez az Interkoncert engedélye szükségeltetett. Így az NKI összegyűjthetett egy csokorra valót az általuk delegált művészekről a tárcának írt jelentésében. Megemlítették a Sopoti Fesztiválon résztvevő Zalatnay Saroltát és Hacki Tamást, a spliti fesztiválról Korda Györgyöt, a brassói fesztiválról Monyók Ildikót, a Rio de Janeiróban és a Kanári-szigeteken fellépő Késmárky Marikát, a bulgáriai Arany Orpheuszt megjárt Koós Jánost, valamint az athéni fesztiválon is szereplő Szécsi Pált, aki még Ausztriát is képviselhette a Yamaha-fesztiválon Paul Moro néven. Ezenkívül a tokiói Yamaha-fesztiválról is szóltak, ahol Szécsi Pálnál sokkal nagyobb sikert ért el az Omega, olyannyira, hogy el is hozták a nagydíjat a Gyöngyhajú lánnyal, a Palma de Mallorca-i fesztivált pedig az Omega és Zalatnay Sarolta fellépésével illusztrálták.
A nemzetközi részeredmények nem maradtak el, bár világsztárt ekkor sem sikerült kitermelni a hazai könnyűzenei élet résztvevői közül. A kisebb sikerek között ezekben az években megemlíthető, hogy Késmárky Marika kislemezt készíthetett Spanyolországban, 1971 márciusában pedig szerepelt a spanyol televízióban. 1971 februárjában a spanyolországi málagai fesztiválra hívták Zalatnay Saroltát, amit szintén nem sikerült hosszú távon kamatoztatni. A jelentés furcsamód az Omegával kapcsolatban egy müncheni és egy franciaországi fellépést emlegetett, ugyanakkor szemérmesen hallgatott arról a köztudott tényről, hogy ekkorra már az együttes rendelkezett önálló nagylemezzel Angliában, ami lényegében a nemzetközi karrierjük kezdetét jelentette.
Az Omega 1968-as, Nagy-Britanniában forgalmazott nagylemeze indította aztán el azt a folyamatot, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) is elkezdte kiadni – először persze csak szordínóban – a magyar beatelőadók nagylemezeit, amiben az Omega volt az úttörő, ugyanis még ebben az évben karácsonykor sietve piacra dobták a magyar változatot (ami több dal tekintetében eltérést mutat az angoltól, a legnagyobb különbség pedig az, hogy Kóbor János nem énekelt az angol felvételeken, mert ott sem volt, mivel egy itthoni közlekedési baleset miatt kellett tisztáznia magát).
Mindemellett az NKI beszámolója Szécsi Pált is megemlítette, mint akivel a hamburgi Polydor lemezcég több felvételt készített. Valójában azonban Szécsi Pál kint szeretett volna maradni, de ez egy sikertelen vállalkozása volt, a kommunista kultúrpolitika pedig hazatérése után szinte kivételes módon gyorsan visszafogadta, mintegy jó példaként a Nyugatról hazatérőkre.