Az augusztus 20-i ünnepségsorozatra felépített nagyszínpad mellett szinte megbújnak az életnagyságú táblákra festett figurák, pedig nem lehet érdektelenül elsétálni mellettük. A mesekönyvbe illő ábrázolások hátlapján az adott szent életét olvashatjuk, és meggyőződhetünk róla, hogy bizony egy szent élete nem olyan mesei fordulatokból áll, mint ahogy emlékezetünkben sablonossá kopott. A szentek, boldogok és tiszteletreméltók ugyanúgy hús-vér emberként kezdték, mint mi magunk, megtapasztalták azokat az életfordulatokat, melyeket mi magunk, akár szerelmesek is voltak, gyerekeket is szültek – csak végül más következtetésre jutottak.
A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag
– írta Heisterbachi Caesarius Szent Erzsébetről szóló legendájában. Erzsébet II. András magyar király lánya volt, az egész keresztény világban ismert szent. A kiállításon megtudhatjuk, szerelmi házasságban élt Türingia őrgrófjával, három gyermekük született. A kor szokásai szerint egyébként nagyon fiatalon, 14 évesen ment férjhez. Férje családja azért volt elégedetlen vele, mert túl sokat jótékonykodott és túl vallásos volt, életcéljának tartotta, hogy a szegényeken és a szenvedőkön segítsen. Ispotályt alapított, alamizsnálkodott. Miután 1227-ben szeretett férje meghalt, Erzsébet kolostorba vonult, ahol 24 évesen elhunyt.
A rövid életrajzok sejtetik, a szentek élete nemcsak csodákban, de nehéz döntésekben is bővelkedett.
Szent Kinga előtt például a lengyel trónhoz vezető út is megnyílt, ő azonban a kolostori életet választotta. Szent Hedviget a lengyel, a litván és a magyar nép is saját szentjeként tiszteli, mert emberségével és jó diplomáciai érzékével, litván papok kitaníttatásával kivívta az együtt élő népek tiszteletét.
A szentség, a tiszta gondolkodás és a jótékonykodás nem távoli, letűnt korok nosztalgikus értékei, a közelmúltban is avatták boldoggá honfitársunkat.
Batthyány-Strattmann László orvos boldog házasságban, gyermekeivel élt, a XX. század elején kórházat alapított, ahol bárki szemészeti ellátásban részesülhetett. 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta. Salkaházi Sára újságíróból lett apáca, majd vértanú, majdnem száz magyarországi zsidó megmentője, 2006-ban avatták boldoggá.
A jó érzékkel megírt életrajzokból kiderül, hogy voltak olyan példás életű keresztények is a magyar múltban, akik egyszerű remeteéletet éltek, mint például Boldog Özséb. Az önmegvalósításnál ő is fontosabbnak tartotta, hogy Krisztus méltó követője, felebarátai segítsége legyen. A Pilis-hegységben, egy barlangban időzött, amikor látomása volt: az erdőből felbukkanó apró fények egy fénynyalábban egyesültek egy kereszt körül, amelyet Özséb állított. A látomás hatására összegyűjtötte a pilisi remetéket, így alakult meg az egyetlen, magyarországi alapítású férfiszerzetesrend, a pálos rend.
Borítókép: mesebeli rajzok, csodás életek – Magyar szentek kiállítás Székesfehérváron (Fotó: Fehér Gábor)
