Szimbólumok és magánmitológia

A Kieselbach Galériában mutatták be AttilaFK/art, architec­ture, design című „életműkönyvét”, amely rendhagyó kialakításával nem csupán feltárja F. Kovács Attila szerteágazó univerzumát, de maga szintén az életmű részévé válik. A galériában kiállítás nyílt a díszlettervező, építész, belsőépítész, dizájner, képzőművész munkáiból.

Fotó: Teknos

Rieder Gábor közbevetette: magánmitológiája elválaszthatatlan Makovecz Imréjétől, akinek a tanítványa volt.

– A munkamódszert sajátította el, hogy a világot milyen fénytörésben szemléli, és azt miként transzponálja át az építészetbe – vélekedett Martinkó József, majd hozzátette: kinyitott a kereszténységen túli világra, miután megtanulta Makovecztől, hogy a kultúra vizuális narratíváit miként lehet felhasználni, magánmitológiát építve.

– Az magánügy, mit gondolok a vallásról, a szellemi áramlatokról, a szabadkőművességről, de a könyv teljesen őszinte

 – vette át a szót F. Kovács Attila. – Amikor kiderült, írnom is kell bele, nem tudtam, mit, mígnem – mérsékelt kreativitással – az találtam ki, megírom az életem történetét. Tettem ezt nem hagyományos módon, hanem valamiféle automatikus írással, mint valami szabadversnél. Nyelvtanilag tökéletesen helytelen lett, mégis ettől izgalmas. Írtam, írtam, aztán elakadtam három hónapra, amikor aztán ismételten elkapott a gépszíj, és befejeztem a történetet, amiből kiderült: nem pusztán egyszer éltem, hanem legalább négyszer, amíg a könyvet írtam.

Borítókép: a kiállítás (Fotó: Teknős Miklós)