Sárközy Péter, akinek Az utolsó magyar petrarkista címen a közelmúltban jelent meg a Kisfaludy Sándorról szóló kötete, elsősorban azt hangsúlyozta, mennyire európai színvonalú volt az a költészet, amit a testőrből lett tollforgató hazahozott Bécsből, Itáliából és Franciaországból. Az előadó a híres Kisfaludy-ciklus, a Himfy szerelmei sorozatban megjelent, Kesergő szerelem cím alatt kiadott verseinek összehasonlító elemzése alapján kimutatta, hogy a költő francia fogsága alatt Francesco Petrarca Daloskönyve olasz szonettjeinek egyes soraiból építi fel a saját érzéseit kifejező szerelmes verseit, ráadásul ezek a sorok a kéziratban a Himfy-dalok fölött olvashatók is. Hozzátette, hogy sajnos Kisfaludy Sándor verseinek ma már csak kevés olvasója akad, de a XIX. század első három évtizedének legnépszerűbb és legolvasottabb költője volt. Megemlítette, hogy a XIX. századi magyar szerelmi költészet formálódása, amely majd Petőfi költészetében teljesedik ki, Petrarca szerelmi költészetének hatását mutatja.
Taxner-Tóth Ernő gyakorlatilag ott folytatta, ahol Sárközy Péter abbahagyta, kijelentve, hogy Kisfaludy költői életműve beépült a nemzeti kultúrába, nélküle más lenne a magyar irodalom története, ráadásul számos nyelvi fordulatot, gondolatot fedezett fel az irodalomtörténet, amely visszaköszön a XIX. század nagyjainak szövegeiben, így például Petőfi verseiben is. A Himfy szerelmei, főleg a Kesergő szerelem a maga korának legnagyobb könyvsikere volt, s nemcsak az irodalmi élet szereplőire, de a fogyasztóira is óriási hatással volt. Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy Kisfaludy új olvasók sokaságát hódította meg és nyűgözte le, s ezzel szinte egymaga teremtette meg a polgári olvasáskultúrát Magyarországon.
Borítókép: Sárközy Péter előadása (Fotó: Teknős Miklós)
