Hegedűs Loránt 1930. november 11-én született elsőszülöttként Hajdúnánáson református családban. Édesapja Hegedűs Géza jogász, édesanyja Szabó Magdolna gyógypedagógus voltak. Később egy testvére született, Hegedűs Géza. Középiskolai tanulmányait 1941-től 1949-ig az ottani nyolcosztályos református gimnáziumban végezte. Itt a Soli Deo Gloria egyesület összejövetelein tartotta első adhortációit. Az iskolában nem csak oktatást, hanem református szellemiségű nevelést is kapott, mely későbbi gondolkodásmódját is meghatározta – írja a a Barankovics Alapítvány cikke.
Érettségire már eldöntötte, hogy a lelkipásztori hivatást választja, mindezt épp akkor, amikor a Moszkvából hazatért kommunista politikusok és elvbarátaik egy egypártrendszeren alapuló diktatúrát építettek ki, amely a vallást megsemmisítendőnek, felszámolandónak tartotta.
Kitűnő érettségijét követően tehát tanárai megpróbálták lebeszélni a választott pályájáról, azonban határozottan kitartott mellette. 1949-ben a Református Teológiai Akadémiára nyert felvételt, ahol 1954-ig tanult, majd a gyakorlati év után (Bicske) 1955-ben szerzett oklevelet. Itt olyan világhírű professzorok előadásait hallgathatta, mint Ravasz László, Papp László, Budai Gergely, Csekey Sándor, stb.
1956. január 1-től 1958. szeptember 30-ig a budapesti Kálvin téri gyülekezetben volt Ravasz László mellett segédlelkész. 1956. október 23-án amikor a műegyetemisták 16 pontját szerették volna beolvasni a Magyar Rádióba a tüntetők, a Bródy Sándor utcánál a titkosrendőrség a tömegbe lőtt.
A hírt fiatalok vitték a Kálvin térre, ahol a forradalom első mártírjainak tiszteletére Hegedűs húzta meg a harangot, amelyet a környező templomok harangjai is átvettek.
A forradalom napjaiban a változást követelők mellé állt: október 25-én munkásokkal és diákokkal átállt orosz tankok egyikén vonult a Parlament elé, október 31-én pedig úrvacsorai istentiszteletet tartott és a Reformáció címmel megjelent lapban erről cikket is közölt. November első napjaiban nem engedte, hogy fegyveresek betörjenek a templomba, sebesülteket ápolt és temetett.

Vidéki, majd fővárosi lelkipásztori szolgálat
A forradalmi eseményekben vállalt szerepe miatt és mivel nem volt hajlandó az igazság forradalmi kialakulásával kapcsolatos álláspontját revideálni, vidékre helyezés, mellőzöttség jutott neki osztályrészül. Szolgálati helyei sűrűn változtak: 1958–59-ben Komlón egy pincelakásban lakott és a bányász hívőket pasztorálta. 1959–60-ban Nagykőrösön az esperesi hivatal adminisztrációs feladatait látta el és a tanyasi hitoktatást végezte. 1960–62-ben Monoron és 1962–63-ban Alsónémedin szolgált.
Ezt követte életének meghatározó helyszíne: Hidas, ahol húsz éven át hirdette az Igét bukovinai székely származású gyülekezet körében, 1965-től mint a gyülekezet megválasztott lelkipásztora.