Kilencven éve született Hegedűs Loránt

„Ha valaki legalább egyszer hallotta Hegedűs Loránt istentiszteletét, egy életre való útravalót kapott. Lelkipásztornak született, hogy világosságot töltsön az emberi fejekbe. Hogy föltárja a lélek rejtelmeit. Nem elég eleget hallgatni szavait. Világos, korszakelemző és felrázó szavai az égig érnek. Túlzás nélkül mondhatjuk: személyisége hitbéli életünk iránytűje, meghatározója.” Ezekkel a szavakkal jellemezte Hegedűs Loránt dunamelléki református püspököt 1994-ben egyik méltatója, Erdősi Katalin újságíró. A Károli Gáspár Református Egyetem 2013-as nekrológjában pedig a következőket olvashatjuk: „Most gyászolunk, de a Hittudományi Kar mégis elmondhatja: a tanár úr, életének példájával és gondolataival mindig velünk lesz, s ha valaki magyar nyelvterületen teológiát kíván művelni, dr. Hegedűs Loránt életművét immár meg nem kerülheti.” Ki volt ez a nagyhatású igehirdető, kiváló teológus, példamutató egyetemi tanár és lelkipásztor, melyek voltak életének és munkásságának legmeghatározóbb elemei?

Forrás: YouTube

Kezdetben egy székely családdal lakott hetedmagával egy szobában, majd 1965-től átköltözhetett a parókiára. Ekkor vette el feleségül Illés Zsuzsát, aki orvosi egyetemet végzett, és akit a Kálvin-téri templomban még ő maga konfirmált. Az évek során négy gyermekük született: 1966-ban Zsuzsanna, 1967-ben Gyöngyi, 1968-ban Loránt és 1969-ben Zsolt. Közülük felnőve Zsuzsanna és Loránt az édesapja hivatását, Gyöngyi és Zsolt az orvosi pályát választotta.

Disszertációja, amely 2001-ben magyar fordításban is megjelent „már jelezte, hogy globalizálódó világunkban a teológiát is a globalitás és lokalitás közötti távlatokban kívánja művelni.

Alapvetése ebben a munkájában az, hogy minden kérdés az Isten-kérdésig radikalizálódik, s a filozófiai, a természettudományos és az egyetemes krízis mind-mind a teológia konkrétságában kerülhet csak megoldásra.

(Az idézet forrása: Békési Sándor.) A fővárosba csak négy évvel később, 1983-ban engedték visszatérni, amikor a Szabadság téri lelkipásztori állásra választották augusztus 15-én. 1986-ban egy szemeszterre az amerikai Princeton Egyetem Theologiai Szemináriuma hívta meg. Itt született meg „The Concept of the Transcendence” című munkája, ami 1991-ben jelent meg. Az első magyar nyelvű könyve 1989-ben jelenhetett meg „Nyitás a végtelenre” címmel. Ebben – ahogy Békési Sándor megfogalmazta – „Ady Endre szintézise, József Attila Isten-keresése, Németh László üdvösségügye érdekli, majd tovább bővíti a sort Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Szabó Dezső és Nagy László elemzésével.”

Fotó: YouTube

Vezető pozícióban a rendszerváltás után

A rendszerváltást követően került sor a református egyházban az első demokratikus választásokra, melynek eredményeképpen 1991-től ő lett a református egyház dunamelléki püspöke, amely tisztségét 1996-ban újabb hat évre megújították. Ugyanekkor a Budapest-Kálvin téri gyülekezet meghívta, hogy legyen a lelkipásztora. Az 1991. évi februári zsinati választásokon pedig a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökévé választották. E hivatalt 1997-ig látta el – közli megemlékezésében a Pesti Srácok.

Komoly szerepe volt a református egyház megújításának elindításában, a presbiteri-zsinati elvekhez való visszaalakításában, az ökumenikus kapcsolatok erősítésében és Ravasz László törekvéseinek kiteljesítéseként a világon diaszpórában élő magyar reformátusok lelki egységének erősítésén is munkálkodott. Utóbbit támasztja alá a kerületi, belföldi, határon túli és szórványmagyarság körében végzett 1295 lelkipásztori látogatása, valamint a magyar reformátusok világtalálkozóinak megszervezése, melyek közül a negyediknek a dunamelléki református kerület volt a házigazdája.

A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának előkészítő munkálatai is szellemi irányítása alatt zajlottak, amely a világon szétszóródott magyar reformátusságot fogta össze. 1995 áprilisában e testület ügyvezető elnökének választották. Az Európai Egyházak Konferenciája Központi Bizottságának is tagja volt 1992-től 1997-ig. Az összmagyarság érdekében kifejtett tevékenységéért 1996-ban Bocskai-díjat kapott. 1998-ban a Magyar Út Körök tiszteletbeli elnöke lett. A határon túli magyarság érdekében kifejtett tevékenységét a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója így jellemezte:

Köszönjük azt a kiveszőben lévő igaz magyar lelkületet, amely éreztette velünk, hogy erdélyi végvárainkon nem hiábavaló a küzdelem, amit anyanyelvünkért, templomainkért, iskolánkért, népünkért és egyházunkért folytatunk.

Püspök-elnöksége alatt került sor II. János Pál pápa meghívására és részvételére a debreceni nagytemplomban tartandó ökumenikus istentiszteleten, ahol a pápa a gályarabok emlékművét is megkoszorúzta. Ezek után fogalmazta meg Hegedűs Loránt egy interjúban:

Meg lehetünk győződve arról, hogy a viszálykodások kora elmúlott, s a békesség és a krisztusi szeretet igazságának egyetértését ezután mindvégig meg tudjuk őrizni.

Irányítása alatt kezdték meg az új törvénykönyv kidolgozását, visszaigényelték az egyház államosított ingatlanjait, számos református iskola kezdhette meg ismét működését. Meggyőződése volt ugyanis, ahogyan Kiss Mária Rita írja, hogy „a háború előtti református nevelés intézményeit reorganizálni kell, mert a diktatúra kiölte az emberek lelkéből azt a tájékozódási pontot jelentő szellemi koordináta rendszert, ami nélkül nem lesz lehetséges a magyar kultúra reorganizálása.” Hegedűs Lorántnak döntő szerepe volt abban is, hogy 1993-ban létrejöhetett az első magyar református egyetem, amely Károli Gáspár nevét viseli.

Ennek megalapítását a zsinat és a Parlament az ő közbenjárására fogadta el.

A 2002-es egyházi tisztújítás után 2003-tól minden közegyházi funkciójától megfosztották, a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán tovább nem taníthatott, végül – ahogy Békési Sándor írja – „2004-ben gyülekezetétől és életének elemétől, a Kálvin téri szószéktől is meg kellett válnia”, tovább ott sem prédikálhatott. Ezt követően a Szabadság téri Református Egyházközség választotta örökös lelkipásztorává. 2006-ban megkapta a Hajdúnánás Városáért kitüntető díjat, 2011-ben pedig szülővárosa díszpolgárává választotta.

2013. január 26-án hunyt el, temetése február 16-án volt a Fiumei úti nemzeti sírkertben. A Magyarok Világszövetsége 2013-ban posztumusz „A Magyar Nemzetért Aranyérmet” adományozta neki.

Hegedűs Gyöngyi: három ötvenhat

De lásd, atyád is vesztett egy atyát,

A vesztő újra mást meg mást;

három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egy varjú egyet károg sonst nichts nem hiszem hogy a szirénára válaszol épp a kilencvenedik születésnapodtól szünetelnek az istentiszteletek átköltöznek a jelenlét nélküli térbe hogy a fényviszonyokat jobban érzékeld jelzem mostantól fél öttől a sötétnek harangozunk én úgy hiszem egyszerre vagyunk élők és holtak isten nem tesz mást csak egymásba oltja a súlypontokat költő az lesz ki megtanulja áthelyezni magát úgy a halálba hogy születés és feltámadás nélkül jön vissza talán ezért mondtad az emberek mikor már nem hisznek a papoknak csak a költőknek fognak schwerwiegend a kijelentés már rég a fizikába költözött a lélek közeget vált ha az már csak ellenáramoltatás ha nincs schrödinger ki ujjával sebfalak mentén tapogat hogy hihetem a test feltámadását miközben exhumálhatatlanná rohad a fizikusok már rég többet tudnak mint amit a hívők hittel felérnek bár lehet kell tudásukhoz a hit sejtése talán még az évezredek alatt kikristályosodott hittételek is nincsenek térfelek csak ez az egyszerre egyidőben lenni és nem lenni a súlypont nem labda mi pattoghat súlypont birtoklásról pedig szó sem lehet nem kapura játszunk hanem a kezdőkörre három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egy varjú egyet károg sonst nichts oly hangos az amiről hallgatsz nem hallom amit mondasz hiába claudius monológja kilencven évbe már bőven belefér hét év halál és tizennyolc év hallgatás különben is nevetsz telik az örökkévalóságból kiköpni lenyelni ki tudna egy száz évente egyszer születettet de mondd ki az ki nem egyszer született akárhány évente kinek ilyen memória adatik azt jobb elfelejteni a helyes emlékezet leginkább felejtés rendben de minek a mentén ha engesztelhetetlen hallgatás benne a csend akkor az érzelmeknek nincs feleződési ideje foglyai vagyunk egy jövendőlhetetlen jelennek három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egy varjú egyet károg sonst nichts a többi néma csend claudius monológja soha nem kívántad magadnak sem másnak hogy legyen neki könnyű a föld ez a teremtőnek legnehezebb bolygó miért nem mondják ki amit gondolnak hisz nem áll meg már hajnalban a házuk előtt a fekete autó nem érted a lesöpört szájpadlásokat tán még most sem talán ez az egyetlen értetlenkedésed ami ugyanaz maradt az egymásba oltott gyújtópontokban anélkül hogy benne lenne a claudius monológban egy kimondásból lett világból hova tűnt maga a kimondás a jelenlét nélküli időben így hallgatunk rólad: a kijárási tilalomban három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egyet a varjú károg/ sonst nichts ez van a többi/ néma csend helyett.

Az eredeti cikket IDE KATTINTVA érhetik el.