A Nyelvszokások (2020), A művészet és a nyelv születése (2021), Folklór és nyelv (2022) című tanulmányköteteket Balázs Géza a karanténidőszak alatt írta. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója megnyitójában azt hangsúlyozta, mennyire helyénvaló ezeket a köteteket éppen néprajzi környezetben bemutatni, hiszen Balázs Géza kutatásai, tanulmányai népünk életének legfontosabb vetületeit tárják föl. A szerző egyébként maga nevezte folklórlingvisztikai trilógiának ezeket a köteteket, hangsúlyozva így az eleven nyelvalkotás tudományos feltárásának fontosságát is. Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója köszöntőjében a bemutatott kötetek és Balázs Géza egész munkásságát vizsgálva jelentette ki, hogy az alkotó olyan hazafi, aki legdrágább kincsünket, az anyanyelvet vizsgálva óvja és védi közös örökségünket. Ő a nyelvhaza fia – mondta.
A bensőséges bemutatón barátok és pályatársak vettek górcső alá egy-egy kötetet, vagy Balázs Géza munkásságának néhány kevéssé ismert mozzanatát. Kiderült például, hogy a nyelvészprofesszor első munkáját, a Firkálások a gödöllői HÉV-en című tanulmánykötetet csak úgy merte kiadni az ELTE Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, hogy ráírták:
Szigorúan tudományos felhasználásra
A gyűjteményben ugyanis nemcsak obszcén kifejezések szerepeltek, de 1956 óta először nyomtatták ki benne azt a mondatot: „Ruszkik haza!”
A megszólalók – Aczél Petra egyetemi tanár (MOME), Kolozsvári István néprajzkutató, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, valamint a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke, Hujber Szabolcs adjunktus (EKKE, Eger), Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor kulturális antropológus, egyetemi tanár (MOME), Verebélyi Kincső néprajzkutató (ELTE), Voigt Vilmos néprajzkutató, professor emeritus (ELTE) – közül többen is pontokba szedték, miért tartják különlegesnek Balázs Géza munkásságát.
Aczél Petra szerint három fogalom fejezi ki a legjobban mindazt, amit a professzor csinál: az életöröm, amihez az is hozzátartozik, hogy szeretettel és derűvel végzi munkáját; a szolgálat, hiszen minden körülmények között a magyar nyelvművelés ügyét képviseli és a jövő, mert a múltunkból hozott értékvilág mellett mindig képes meglátni az új trendeket, jövőbe mutató jelenségeket. Kapitány Gábor úgy fogalmazott, Balázs Géza a statikus nyelvfelfogás helyett változásában, működésében szemléli a nyelvet, így például nyelvi jelenségként vizsgálja a humort, meglátja a ma még marginális jelenségeket is, mint amilyen a graffiti. Felfedez új hatásokat, mint amilyen az új médiumok nyelvformáló ereje, és kutatja a nyelvünk ősi rétegeit is, így téve teljessé tudományos munkáját. Kapitány Ágnes Balázs Géza sokoldalúságáról, problémaérzékenységéről, munkabírásáról és arról az életörömről beszélt, ami a nyelvészprofesszor munkásságát jellemzi. Idézett is egy megfontolandó mondatot a szerzőtől: „A nyelvi öröm hozzájárulhat az életminőség javításához.” Amivel az író és olvasó emberek bizonyára örömmel egyet értenek.
Borítókép: A kutató a statikus nyelvfelfogás helyett változásában, működésében szemléli a nyelvet (Fotó: Havran Zoltán)
