Sajnos az iskolában nem részesültem megfelelő (de azt hiszem, elhagyható még ez a szó is, mert tulajdonképpen semmilyen) pénzügyi képzésben. Még a legalapabb képzésben sem. Így történhetett meg, hogy pályaválasztáskor idealista szívem útját követtem, nem pedig a gyakorlatias eszem pénzügyi tanácsokkal (nem) megtámogatott és (nem) felszerelt indítványát. No de ez egy másik országban történt, ráadásul jó régen. Vajon itt az iskolákban, a fogékony gyermekkorban kapnak-e pénzügyi tanácsokat a fiatalok?
Mondom ezt hevenyészett közvélemény-kutatásomat elvégezve: a nem szakirányú oktatási intézményekben nemigen, odahaza pedig a nem szakirányú (tehát hozzám hasonló) szülők részéről szintén nem.
Így nőnek fel újabb és újabb generációk a teljes pénzügyi analfabetizmus jegyében, ami pontosan oda vezet, ahol vagyunk, és amit nap mint nap láthatunk: hogy tudniillik banki ügyekben járatlan emberek tömege veszíti vagy költi el felelőtlenül a nehezen megkeresett pénzét állandóan.
Éppen ezért rendkívüli módon – elnézést a kissé elcsépelt szóért, de most nagyon ideillik – hiánypótló a Móra Könyvkiadó újonnan megjelent, A pénz és én című illusztrált könyve, amelyet tíz év fölöttieknek ajánlanak a kiadó szakemberei, és amely élvezetes stílusánál, jól strukturált, lényegi információt szállító mondatainál fogva tökéletesen alkalmas arra, hogy a fiatal olvasók figyelmét felkeltse, sőt meg is tartsa (márpedig ez egyáltalán nem könnyű feladat!), és az átlagos képzésükből hiányzó pénzügyi alapfogalmak és folyamatok megismertetésén túl a pénz – ha szabad így fogalmazni – filozofikusabb természetével is érdemben foglalkozzon.
Hasznos pénzügyi tanácsokról olvashatunk
Én – habár már egészen kikupáltam magam pénzügyileg, ha annak lehet nevezni, hogy „befektetéseim” az elmúlt egy évben úgyszólván elvesztek – határozottan élveztem ezt a könyvet, és talán nem szégyen bevallani, új dolgokat is tanultam belőle (erre mindjárt kitérek). Hiába, a régi kérdés, miszerint okosabb vagy-e, mint egy ötödikes, még mindig érvényes, és joggal kísérti a némi törékeny magabiztossággal felvérteződött felnőtteket.
Egyebek mellett ilyen címekkel találkozhat a művelt (oké, műveletlen) olvasó: Mi a pénz? A pénz körforgása, Hogyan juthatsz pénzhez? (itt azért felcsillant a szemem, de sajnos a tipp gyerekeknek szól, és arra biztatja őket, végezzenek házimunkát, és kérjenek érte pénzt szülőktől – hát köszi szépen!), Spórold meg!, A kölcsön, az adósság és a hitel, Költségvetés készítése, A virtuális pénz, illetve: A jövőt illetően.
Ehhez jön még egy remekbe szabott kislexikon és tárgymutató, szóval egy hasznos kis kézikönyv kerekedik belőle, amely – nem győzöm hangsúlyozni – fölöttébb hasznos, már-már átveszi egy tankönyv szerepét.
Néha egészen irodalmivá válik („Amíg tartozol egy barátnak, lehet, hogy valamilyen szívességet kér majd tőled, amire természetesen nem nagyon lehet nemet mondani”), máskor filozofikus (a vásárlási nyomásról szólva: „Ahogy idősebbek leszünk, egyre inkább nő bennünk a feszültség, hogy egyre több dolgot vegyünk meg”), máskor pedig nagyon informatív: „Egy év alatt egy átlagos fiatalt 250 000 reklámüzenet ér el”. Vagy (a malacpersely eredetéről szólva):
A középkorban, német nyelvterületen a tanoncok – fiatal emberek, akik elmentek egy-egy iparos mellé tanulni – egy malacot kaptak egyévi munkáért. Így vált a malac a befektetés szimbólumává – a pénzé és a fiataloké egyaránt. Sok száz évvel ezelőtt, angol nyelvterületen az emberek különböző kisebb, zárt edényeket használtak az értékeik tárolására. Ezeket az agyagból készült edényeket hívták pyggnek, aminek kiejtése nagyon hasonló a pig, ’malac’ szóhoz. Így született végül a humoros elnevezésből a malacpersely (piggy bank).
A könyv számos erénye közül továbbra is legfontosabb a közérthetősége, a jó hangulatú, de tömör és világos magyarázatok, valamint az, hogy szerkesztői lelemény folytán rendre kitér a nemzetközi viszonyokhoz képest a hazai viszonyok bemutatására is, így például szóba kerül a babakötvény, a közösségi szolgálat vagy a Cseriti-hálózat egyaránt.
Különösen fontos, hogy szemmel láthatólag minden fejezet azzal az igénnyel íródott, hogy a fiatalok pénzügyi felelősségérzetének és tudatának időben megágyazzon – ez valósággal áthatja a könyv minden sorát, és biztos vagyok benne, hogy rendkívül hasznos alapnak bizonyul majd, ha a továbbiakban valaki rá akar (márpedig akarjon!) építeni egy működő, komoly, hasznot hozó, az életet megkönnyítő pénzügyi stratégiát, gondolkodásmódot, cselekvési tervet.
És külön öröm szülőként olvasni a könyvet, mert olyasmire is felhívja a figyelmet, amit mi magunk – éppen benne lévén – nem biztos, hogy észreveszünk. Lásd a „Nyaggatni a szülőt” című fejezet egy vonatkozó mondatát:
Kutatók megállapították, hogy a szülők nem szeretnek nemet mondani a tini gyerekeiknek. Sokszor a szülők a saját igényeikről mondanak le, csak hogy a gyereknek megvehessék, amit kér.
Van még hova fejlődnie a felnőttek pénzügyi tudatosságának (is), ne szégyelljük tehát kézbe venni A pénz és én című könyvet mi sem, amelyben már-már zenszerű üzeneteket is olvashatunk:
Vannak emberek, akik úgy hiszik, hogy a hatalom és a boldogság kéz a kézben járnak, és magukat valamiféle magasabb polcra helyezik. Valójában nekünk azt kell értékelnünk, ameddig eljutottunk, és ez töltsön el bennünket boldogsággal.
(Lám, én már meg is vigasztalódtam az első bekezdésben tételezett problémáimban.)
Gerry Bailey – Felicia Law: A pénz és én. Hogyan tudod megkeresni és elkölteni. Illusztrációk: Mark Beech. Fordította: Dörnyei Otília. Móra Edu-sorozat, Móra Könyvkiadó, Budapest, 2023.
