Az indián a határtalan gyermeke, ezért nem érti a határ fogalmát. Nem csak a fizikait nem érti, hanem sem fejben, sem lélekben, sem műfajokban nem éli a határokat. Az indián ugyanakkor nem lődörög céltalanul, oda megy, ahol dolga van, és ha valahol dolga van, akkor odamegy – függetlenül attól, hogy erről ki mit gondol.
Az indián bennszülött, ezért azt feltételezi, hogy mindenki az.
Nem érti a kintszülötteket, nem is értheti, mert az indián szerint mindenki van valahol. Fogalma sincs a bárholról, ezért a bárholban élő kintszülöttek lenézik. A bárholban élő kintszülöttek úgy vélik, hogy az indián röghöz kötött, pedig az indián csak két lábbal áll a földön.
Az indián esztétikailag nem túlképzett, nem szereti a terméketlen vitákat. Nem szokott azon merengeni, hogy a fekete és a fehér nem színek, jobb napjain viccesnek találja, amikor azt magyarázzák neki, hogy a fekete a színek hiánya, a fehér a színek összessége. Az indián annyit tud, hogy a világ színes, és hogy minden színárnyalatnak olyannak kell lennie, amilyen, az indián nem akarja kijavítani a Teremtő vélt tévedéseit.
Az indián tényleg azt hiszi, hogy a kép foglyul ejti a lelket, rajta kívül ezt csak a képek alkotói és az alkotások értő befogadói gondolják így.
Az indián többet tud a szavak erejéről, mint megannyi tanszék összes professzora, ezért nem fecseg fölöslegesen. Az indián ismeri a csend értékét is. Az indián nyelve ezért alkalmas rejtjeles üzenetek küldésére, a háború zajában nem értik a csendet csak azok, akiknek van fülük a hallásra.
Az indián bátor. Bátorságpróbaként akkor is önmaga marad, amikor mindenki másnak mutatja magát.
Az indián rendkívül jó nyomolvasó, számára egy cigarettacsikk is el tud mesélni egy történetet.
Az indiánnak akkor sincs tükre, ha azt farag. Nem azért, mert füst van a szemében, hanem mert nem magára kíváncsi. És ha netán megpillanthatná magát mondjuk egy víztükörben, akkor sem magát nézi, hanem próbál a vízfelszín alá belátni. Az indián tudja, hogy a lényeg a felszín alatt rejtőzködik.
Az indián lehet egyedül, de soha nem magányos. Mindig egy törzs tagjaként gondol magára, és ha a törzs kiveti magából, akkor egy konkrét törzs nem-tagjaként megy valahonnan valahová. Az indián tánca törzsi tánc, éneke törzsi ének, és még akkor is táncolja és énekli, ha a törzs többi tagja már a tüzes víztől bódultan egy kocsma falán nézi az árnyjátékokat.
Mert az indián tud valami nagyon fontosat: amerikai bárki lehet, de indiánnak születni kell.
(Elhangzott a „Helyzetjelentések – Cseh Tamás 80” című kiállítás megnyitóján a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2023. április 24-én.)
