A Mötley Crüe: Mocskos rock 'n' roll című film érzékletesen mutatja be, hogyan válik szupersztárrá villámgyorsan a banda, amelynek látszólag semmi más motivációja nincs, minthogy minél több nőhöz jussanak. Viszont a korszellemre ügyesen ráérezve hamar átlátják, akkor tudnak igazán nagyot durrantani, ha olyan élő koncertet adnak, amelyet még senki sem látott korábban. A punk akkori minimalizmusával szembemenve pedig a végtelenül látványos előadásmódra építenek olyannyira, hogy valószínűleg előbb vásároltak tűzfújó gépet, mint rendes hangosítót. A számításaik bejöttek, egy pillanat alatt Amerika egyik legsikeresebb bandájává váltak.
A film jól illusztrálja Jeff Tremaine rendező határait is: a balhék és a látványos koncertfelvételek bemutatását élvezetesen és lendületesen ábrázolja, ellenben az emberi drámák bemutatásába már beletörik a bicskája, noha utóbbiakban sem volt hiány a Mötley Crüe története során.
Vince Neil például 1984-ben halálos autóbalesetet okozott ittasan, a tragédiában egy jó barátja életét vesztette, 1995-ben pedig mindössze négy éves korában meghalt a kislánya rákban, mindkét trauma azonban viszonylag súlytalanul, kipipálandó pontként jelenik meg a filmben, hogy aztán ismét arra terelődjön a szó, milyen vagány figurák is ezek a zenészek.
Utóbbi pedig tagadhatatlan tény, csak inkább beszélhetünk imázsfilmről, mintsem emberi drámáról. Ebben a kategóriában azonban köröket ver a Queen pályáját bemutató finomkodó és meghunyászkodó Bohém rapszódiára, sőt, a Mötley Crüe: Mocskos rock 'n' roll a rossz reklám is reklám filozófiáját követve csak az extremitásokra koncentrál.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!