És hogy mi mindennek a jelentősége? Mi a jelentősége a műfaj iránt lojális rajongók irányába? Hogy a Rise dal, illetve a sorban utána jövők, például a Banshee tollazat hiányában is headbangelésre készteti e sorok íróját az autóban. És ez egyáltalán nem nevetséges és véresen komoly. Egy öreg vagy középkorú rocker ma sajnos csak a fiatalabb korában megismert alapvetésekre rázza magát. AC/DC, Led Zeppelin, Iron Maiden, Def Leppard, Bon Jovi.
A 2000-es évekből Good Charlotte, Papa Roach, Nickelback vagy a Linkin Park okoz még hasonló elektromos kisülést. Erre jön az Extreme, akik pont annyira ismertek, mint amennyire nem, akiknek nehezen hiszem, hogy itthon vagy Európában kifejezett rajongótábora lenne, és leszakítják az ember fejét őszinte, dögös, groove-okkal teli, slágeresnek sem mondható dalokkal. Hogy a barátokkal egymásnak küldözgetjük a klipet, az nem normális dolog 2023-ban, akkor, amikor minden instant elérhető. Neked mi volt az utolsó olyan zene, amit ismétléses játszáson hagytál és új? Nem emlékszel? Nem csodálom. És a levegő csak forr és forr… A CD-t pedig megvásároltam. Mert birtokolni akartam.
Hátha kordokumentum lesz egyszer, hogy jött az Extreme és 15 év után visszaadta a hitet a műfajnak és rajongóinak. Ami ezen a lemezen megtörténik, az azon pillanatok sora, amelyek miatt gyerekként üres kazettákra spóroltunk, hajat növesztettünk, amelyek miatt azt hittük, jobban csajozunk, és ami most felnőttként szakít ki minden jó ízlésű rockert az értelmezhetetlen zenei f…stengerből, és reményt ad arra, hogy ne a nosztalgia legyen az egyetlen menekülési lehetőség egy jó hifivel vagy fülessel.
Borítókép: Extreme (Forrás:/Facebook)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!