Elérhető célokról és ködös álmokról is beszélt Ókovács Szilveszter

Sok kérdésre választ adott Ókovács Szilveszter azon a sajtóbeszélgetésen, amit szerda délelőtt tartott az intézmény ügyei iránt érdeklődő újságíróknak. A főigazgató a feszültségektől sem mentes időszakot lezárva elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Operaház működését nem lehet a magyar gazdasági, kulturális tér nélkül értelmezni, abból kiemelve ábrándos célok felé vinni.

Az intézményvezető ugyan fontosnak tartja azokat az elgondolásokat, amelyek a pályázat során megjelentek, de egyetértve Csák János miniszter úrral, úgy véli, hogy más szempontokra is tekintettel kell lenni. – Nem ismerem a pályázatokat – szögezte le Ókovács Szilveszter. – Azt tudom csak, amit a pályázók kommunikáltak belőlük meg ami a sajtóban megjelent – fogalmazott, majd hozzátette: 

Aki el akar indulni egy ilyen sikeresnek is mondható 12 év után, annak egyfelől bírálatokra kell építenie a programját. Ez a helyzetből adódik. Nem mondhatja az aspiráns, hogy mindent ugyanúgy kell csinálni, ahogy eddig. Viszont, ami ezen túl van, az… Hát… A rózsaszín köd. Ki nem próbált, a valós gazdasági vagy akár művészi potenciál helyzetéhez nem igazodó elképzelés. Ezért is próbáltam rámutatni arra a saját pályázatomban, hogy rendkívüli jelentősége van annak, hogy tudjuk, álmainkból mit lehet valóra váltani.

S hogy felmérhessük, milyen viszonyok között kell helytállnia a magyar operaháznak, Ókovács Szilveszter röviden vázolta a mi intézményünkhöz sok szempontból hasonló párizsi operaház helyzetét. Nekik is van belvárosi palotájuk, modern játszóhelyük, mint nálunk az Erkel Színház, kísérleti célokat is szolgáló épületük, mint nálunk az Eiffel Műhelyház és így tovább. Csakhogy a párizsi opera költségvetése hat-hétszerese a hazai költségvetésnek. És ők sem tartoznak a világ legjobb intézményei közé. – Ráadásul – tette hozzá a főigazgató – nemcsak az határozza meg a minőséget, hogy hány világsztár énekel nálunk, hanem ezer más kérdés is. Leginkább az, hogy mi a filozófiája az Operaház működésének. 

Egy szem magyarországi intézményként nekünk a magyar énekeseket, magyar karmestereket, magyar muzsikusokat kell előnyhöz juttatni. Nem úgy, mint mondjuk Grazban vagy Bécsben, ahol nemzetközi szereposztás van. Szerintem ez akkor sem lenne jó, ha lenne rá pénzünk. Mert ez az egyetlen olyan hely, ahol egy magyar énekes a karrierje csúcsát elképzelheti, és egész iskolarendszerünket, zenei képzési struktúráink értékeit megkérdőjelezzük, ha itt magyarok helyett kiváló torkú moldáv vagy olasz énekeseket foglalkoztatnánk. Ez mit üzenne? Nem lehet olyan módon középpontba helyezni a minőséget, hogy az ne legyen része a nemzeti kultúrának és a nemzeti kultúrát hordozó intézményrendszernek. Ezt nem lehet megcsinálni!

Az Operaház főigazgatója Kodály és Bartók fotójával  Fotó: Mirkó István

Arról, hogy milyen színvonalat érdemes megcélozni, Ókovács Szilveszter úgy nyilatkozott, hogy a Közép-Európa egyik legjobb operaháza lehet az Andrássy úti palota, de hogy a világ legszínvonalasabb bécsi operájával, a berlini Staatsoperrel, a müncheni, a milánói, netán a New York-i intézményekkel vetekedjünk, arra nincs esély. – Képzeljük el – mondta –, hogy egy magyar autógyárnak az lenne a célkitűzése, hogy megelőzze a BMV-t. Eszeveszett befektetés mellett sem lenne hosszabb távon fenntartható egy ilyen program. Van egy észszerű szint, ameddig érdemes is és lehetséges is eljutni, de azon túl az elérhetetlen célok hajszolása átbillen fölösleges erőlködésbe. Ez mégiscsak egy ökoszisztéma – hívta föl a figyelmet a sokszor elsikkadó összefüggésekre a főigazgató. 

Megvalósítható célok azonban így is akadnak szép számmal. Az intézmény küldetésével összhangban például Ókovács Szilveszter fontosnak tarja, hogy utat adjanak a fiatal tehetségeknek. Ennek egyik terepét a táncművészeti egyetemmel kialakítandó harmonikus együttműködés biztosíthatja, hosszabb távon a táncosképzés megújítása, másik lehetősége pedig a zenei vezetés megújítása. Fiatal és nagyon tehetséges karmesterek kapnak most teret az Operaházban. Rajna Martin, Hontvári Gábor, Káli Gábor, Erdélyi Dániel, Hámori Máté, Thomas Kornél, Marsovszky Paul, Török Levente, Halász Péter helyzetbe hozása fiatalítást és tehetséggondozást egyaránt jelent. 

– Szeretnénk a következő karmester-generációt kipróbálni, miközben nincsenek elüldözve azok sem, akik az elmúlt hét évet vitték a vállukon. Továbbra is számítunk Kocsár Balázs és Kesselyák Gergely munkájára. Vezényelnek nálunk, sőt Gergő saját szerzeményű operáját bemutatjuk jövőre – mondta az intézményvezető. 
Mint a beszélgetés során kiderült, az elhúzódó pályáztatás, a nyilvánosságra került viták nem tettek jót az Operaháznak. Sok kolléga elbizonytalanodott, de Ókovács Szilveszter úgy véli, most megnyugodtak a kedélyek, sőt talán bérfejlesztésre is lesz lehetőség. Igaz, ennek az az ára, hogy – kihasználva Budapest turisztikai vonzerejét, s elsősorban a külföldi érdeklődőkre építve – a nyári időszakban is sok, népszerű és könnyen érthető előadással jelentkezzen a ház. Ami persze megint csak magától értetődő feladata egy ilyen súlyú nemzeti intézménynek.

Borítókép: Ókovács Szilveszter (Fotó: Teknős Miklós)