Elhunyt Mészáros Éva textilművész

Kilencvenegy éves korában, július 13-án elhunyt Mészáros Éva, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja – közölte az intézmény. Kiváló pedagógusként adta tovább tudása javát, hiszen folyamatosan részt vett a divattervezők utánpótlás-nevelésében. Egész életében azért küzdött, hogy a magyar népművészet ne vesszen el, és az emberek természetesnek tartsák, hogy a népi örökségünk emlékét a ruházatunkon is lehet viselni. Mészáros Évát a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Fotó: Benedek Zsolt Forrás: MMA

Mészáros Éva 1932-ben született Gátéron. Nagyszülei ruhaszalonjában, Csongrádon tanulta a ruhakészítés alapjait. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten, az angolkisasszonyoknál kezdte, majd Csongrádon fejezte be a Szent Imre Gimnáziumban, ahol Benyovszky István festőművész az akvarellfestés technikájára tanította. Eredendően nem készült divattervezőnek, festő szeretett volna lenni. Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, de anyagi okok miatt meggondolta magát. A felvételit követően megkereste az Iparművészeti Főiskola igazgatóját, Schubert Ernőt, hogy mégis inkább oda jelentkezne. Miután az igazgató megtekintette Mészáros Éva Képzőművészeti Főiskolára készített anyagát, úgy döntött, hogy felveszi, és a textil szakot választotta számára. A főiskolán bejárt az elismert szobrászművész, Borsos Miklós műtermébe, ahol rajzolt, mintázott és rengeteget tanult. Férjét, Harb József festőt, restaurátort a Képzőművészeti Főiskolára való jelentkezés időszakában ismerte meg, aki egész életében minden támogatást megadott feleségének az érvényesüléshez, az alkotómunkához.

Mészáros Éva által tervezett darabok.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia 

1955–57 között a Fővárosi Mértékutáni Szabóságnál dolgozott, amely évek alatt nem jutott szabadideje a képzőművészetre. A festői és szobrászi álmoktól el kellett búcsúznia, de technikai tudása, festői könnyedsége és szemlélete áthatotta művészi divatrajzait, textilmunkáit.

1957-ben átkerült a Ruhaipari Tervező Vállalathoz, ahol harminckét évet töltött el. Végre megtalálta helyét, tehetsége kibontakozhatott. A gyakorta változó nevű intézményben Nádor Vera vezetésével kiváló alkotócsapatban, a korszak kiemelkedő tervezőivel dolgozhatott együtt, mint például Bruckner Anna, Erhardt Magda, Gyulai Irén, Lendvay Ilona, Russai Magda.

A gyerek-, majd a férfiruházat mellett foglalkozott nőiruha-tervezéssel is. 1960–72-ig a Soproni Ruhagyár instruktora, 1982–86 között a Hunor Pécsi kesztyű- és Bőrruházati Vállalat művészeti vezetője, 1989–1991 között a Pécsi Bőrgyár művészeti vezetője volt. A később Magyar Divat Intézetként ismert intézményben végzett munka mellett rendszeresen készített igazi sikernek számító terveket, amelyeket a művészeti alapon keresztül hazai és külföldi (például amerikai) cégek vásároltak meg.

1961–72-ig tanított a későbbi Könnyűipari Műszaki Főiskolán, ahol címzetes főiskolai docens címet kapott. 1980–1989 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán oktatott férfiruha-tervezést. Alapító tanára volt 1986-ban a Divattervező Szabadiskola néven indult első magyar divatiskolának. 1992–2002 között tanított a Magyar Divat Intézet menedzserképző szakán. 1961–74-ig a Magyar Divat Intézet kiadványa, a havonta megjelenő Pesti Divat, majd 1970–88 között a Divat és Marketing képszerkesztője volt. 1969-ben Osvát Katalin Tetőtől talpig című könyvét, 1976-ban Bugár János Női és lánykaruhák szerkesztése és szabása című tankönyvet, 1977-ben Faragó Ilona Az öltözködés ábécéje című kiadványt, 2000-ben Benkő Istvánné és Deákfalvi Sarolta Nőiruha-készítő szakrajz 1. című tankönyvet illusztrálta. Rendszeresen publikált a Nők Lapja, az Ez a Divat és az Ádám nevű lapokban.

1971-ben Művész az iparban címmel rendezte meg első jelentős kiállítását, Manninger Máriával és Szebeni Bélával.

1991-ben megszervezte a Modern Etnikum című ruhakiállítást, amelyen minden alkotó a magyar népviselet egy-egy elemét dolgozta fel. A kiállítássorozat Modern etnika néven közel negyven alkalmat ért meg, és már 1992-ben megjelent Bécsben, majd Prága, Pozsony, Barcelona és Helsinki, Japán, Párizs és a Baltikum következett. 

Így fedezte fel a halasi csipkét is, és készítette a világhírű csipkével díszített ruhaimprovizációit.

2003-ban jelentette meg életrajzi kötetét A magam módján címmel. A Magyar Művészeti Akadémia 2015-ben készített A magam módján – Mészáros Éva címmel portréfilmet róla, Sólyom András rendezésében. 2020-ban az MMA Kiadó kismonográfiát jelentetett meg, melyben pályaképét a művészettörténész F. Dózsa Katalin tanulmánya és Simonovics Ildikó divattörténész interjúja mutatja be. 2022-ben, 90. születésnapján Tankó Judit méltatta: 

Kiváló pedagógusként adta tovább tudása javát, lévén hogy folyamatosan részt vett a divattervezők utánpótlás-nevelésében. Egész életében azért küzdött, hogy a magyar népművészet ne vesszen el, és az emberek természetesnek tartsák, hogy a népi örökségünk emlékét a ruházatunkon is lehet viselni.

Mészáros Évát a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.