A szerzőpáros nem először dolgozott együtt. Több értékmentő kötetet is jegyeznek közösen. Írtak könyvet a Mahart-székházként ismert épületről, a magyar hajózás egykori központjáról, egy másik kötetben elmesélték a Szabadság téren álló Adria-palota történetét, most pedig a felújítás előtt álló Gellért Szállóról gyűjtötték össze az összes tényt és legendát. Zsigmond Gábor részéről nem meglepő a művelődéstörténetünk iránti érdeklődés, hiszen a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyetteseként nyilván otthonosan mozog Budapest múltjában. Azonban egy ingatlanfejlesztőtől és tőkebefektetőtől, mint amilyen Tiborcz István, szokatlan ez a fajta szemlélet.

– Nyugat-Európában ez a fajta társadalmi felelősségvállalás nem ritka. Egyfelől az adott fejlesztés iránti támogatottságot és elfogadást erősíti, másfelől pedig értéknövelő hatása is van, hiszen a fejlesztés kapcsán születő brandet is felfelé pozicionálja – foglalta össze lapunknak a befektetői észérveket a vállalkozó. Aztán kissé személyesebb vallomásként hozzá tette:
Minden szakmai tevékenységünk alapja az értékmentés és az értékteremtés. Az ingatlanfejlesztéseinkben olyan épületeket fejlesztünk, újítunk fel, amelyek építészeti örökségünk fontos elemei. Ugyanakkor látni kell, hogy a falak, lépcsőházak, stukkók megmentése, helyreállítása akkor teljes, ha az épületek kulturális és történelmi értékeit is feltárjuk és dokumentáljuk.

Kultúrtörténeti értékekben és érdekességekben pedig a Gellért Szállóban nincs hiány. A hotel az első világháború alatt épült, még hadifoglyok is dolgoztak rajta. A megnyitás utáni azonban nem szállóvendégek, hanem katonák vették birtokba. 1919-ben a kommunista Vörös Hadsereg és a politikai nyomozó osztály irodái működtek itt, korábban a brit és a francia antantmisszió, aztán a román megszállók, majd a magyar nemzeti hadsereg budapesti főhadiszállása volt. Hosszú ideig lakott itt Horthy Miklós és családja, de megfordult itt – a fülszöveg szerint – „amerikai elnök, kommunista vezető, uralkodóházak tagjai, trónfosztottak és trónkövetelők, Nobel-díjas tudósok és botrányhősnők, kémelhárításnak dolgozó kurtizánok és széplelkű művészek”, egyszóval a XX. század szinte minden híressége.