– Hétvégén kezdődik a 14. Kolozsvári magyar napok. Miben lesz más az idei esemény, mint a korábbiak?
– Itt, Erdélyben tizennégy éves korban kapjuk meg az első személyi igazolványunkat. Ez pedig a felnőtté váláshoz vezető első, komoly lépés. A kolozsvári magyar napok az elmúlt tizennégy év során a kincses város, Erdély és a Kárpát-medence kulturális kínálatában szintén önálló, teljes jogú, hiánypótló szereplővé nemesedett. Biztos léptekkel halad a felnőtté válás útján.
Idén augusztus 13–20. között több mint ötszáz programmal és ötven helyszínen várjuk az érdeklődőket, a lehető legszínesebb kulturális kínálattal, amelyben minden korosztály megtalálhatja a számára leginkább érdekfeszítő rendezvényeket – a gyermekfoglalkozásoktól, a képzőművészeti tárlatoktól, a színházi előadástól egészen az esti, főtéri nagy koncertekig.
– Ennyi év után megvannak a saját hagyományok, meg lehet-e fogalmazni, hogy melyek azok az értékek, amelyekre épül az eseménysorozat?
– Szervezőtársaimmal együtt szeretünk úgy gondolni a magyar napokra, mint arra a kitüntetett ünnepre, amely során a rég nem látott barátok, közeli és távoli ismerősök összegyűlnek, az így formálódó közönség közösséggé válik, és együtt örvendezhetünk mindazon kulturális kincseinknek, amelyeket a bő egy hét során a nagyközönség elé tárunk.
A viszontlátás öröme így legalább annyira fontos, mint az, hogy rendezvénysorozatunk hidakat képez nemcsak a Kárpát-medencében élő magyarság, hanem a velünk együtt élő társnemzetek között is.
A kolozsvári magyar napok évről évre hirdeti: szükség van rá, hogy megmutassuk magunkat, valamint jelét adjuk annak, hogy Kolozsvár magyarsága városépítő, értékteremtő, életerős és jövőt tervező közössége Erdély fővárosának.
– Mit jelent a kolozsvári magyar napok az ott élő magyaroknak?
– Mára már magától értetődő természetességet – és azt hiszem, ez mutatja legjobban a magyar napok jelentőségét. Ha mérhető valamiben programsorozatunk sikere, akkor az ez. Tizennégy év után már mindenkinek természetes, hogy több tízezer ember szabadon szórakozik és művelődik az egy hét során. Ma már magától értetődő, hogy a „magyarnapozó” közönség belakja Kolozsvár tereit és utcáit, hogy együtt bulizik a főtéri nagy koncerteken, ott, ahol Mátyás király szobra áll, s több tucat partnerszervezetünk programjain fogyaszthatja a kortárs magyar kultúra legjavát.
Az, amiről néhány évtizede, a vészterhes, magyarellenes hangulattal átitatott időkben még csak álmodni sem mertünk, a magyar napok perspektívájából nézve mára már rossz emlék csupán.
Nem feledjük soha azokat az évtizedeket, mert csak így tudjuk igazán értékelni a jelen eredményeit, de meggyőződésem, hogy a kolozsvári magyar napok is hozzájárult ahhoz, hogy a kincses város magyar lakói újratanulták kollektív identitásuk bátor felvállalását.
– És mit jelent az ott élő románoknak? Örömmel tekintenek a magyar kultúra, zene, tánc elemeire vagy nekik ez csak „magyarkodás” Kolozsvár belvárosában?
– Is-is. Egyre kevesebben vannak, akik magyarkodásként tekintenek rá, és évről évre egyre több román résztvevő is van. Szervezőkként az a feladatunk, hogy minél több programpontot elérhetővé tegyünk nekik. Ha azt tapasztalják, hogy hajlandóság van arra, hogy minél többet megmutassunk magunkból, akkor a románság kíváncsisága is felélénkül. Ez az egyetlen út, amely a normalitáshoz vezethet: megismerni egymást, párbeszédet kialakítani, s így talán az évszázados bizalmatlanság is enyhülhet.
– Mi lesz az idei 14. Kolozsvári magyar napok legfontosabb üzenete?
– Az, hogy a legkülönfélébb típusú válságok ellenére is itt vagyunk, szélesre tárjuk Kolozsvár tereinek és intézményeinek képzeletbeli vagy valós kapuit, hogy az elmúlt egy év kulturális termésének legjavát igyekezzünk bemutatni. Meggyőződésem, hogy a résztvevők minél több programon vesznek részt, annál egyértelműbbé válik számukra, hogy Kolozsvár és Erdély magyarságának nemcsak múltja, hanem pezsgő jelene és bizakodásra okot adó jövendője is van.
Borítókép: MTI/Kiss Gábor
