– És mit jelent az ott élő románoknak? Örömmel tekintenek a magyar kultúra, zene, tánc elemeire vagy nekik ez csak „magyarkodás” Kolozsvár belvárosában?
– Is-is. Egyre kevesebben vannak, akik magyarkodásként tekintenek rá, és évről évre egyre több román résztvevő is van. Szervezőkként az a feladatunk, hogy minél több programpontot elérhetővé tegyünk nekik. Ha azt tapasztalják, hogy hajlandóság van arra, hogy minél többet megmutassunk magunkból, akkor a románság kíváncsisága is felélénkül. Ez az egyetlen út, amely a normalitáshoz vezethet: megismerni egymást, párbeszédet kialakítani, s így talán az évszázados bizalmatlanság is enyhülhet.
– Mi lesz az idei 14. Kolozsvári magyar napok legfontosabb üzenete?
– Az, hogy a legkülönfélébb típusú válságok ellenére is itt vagyunk, szélesre tárjuk Kolozsvár tereinek és intézményeinek képzeletbeli vagy valós kapuit, hogy az elmúlt egy év kulturális termésének legjavát igyekezzünk bemutatni. Meggyőződésem, hogy a résztvevők minél több programon vesznek részt, annál egyértelműbbé válik számukra, hogy Kolozsvár és Erdély magyarságának nemcsak múltja, hanem pezsgő jelene és bizakodásra okot adó jövendője is van.
Borítókép: MTI/Kiss Gábor
