– A Hunyadi család genetikai származásának vizsgálata a Magyarságkutató Intézet (MKI) egyik kiemelt projektje. Az elért eredmények tudománydiplomáciai sikernek számítanak?
– A Hunyadi-ház archeogenetikai elemzését 2020-ban Kásler Miklós kezdeményezte emberierőforrás-miniszterként. A varasdi püspökkel történő egyeztetést követően az MKI munkatársai 2021 elején kezdték meg a munkát a horvátországi Lepoglavában. Hunyadi Mátyás fia és unokája, Corvin János és Kristóf itteni sírjának a felnyitása egyértelműen tudománydiplomáciai siker.
A kutatás eredményeit The Genetic Legacy of the Hunyadi Descendants címmel a Heliyon tudományos folyóiratban publikálták, és számos hazai, illetve nemzetközi fórumon ismertették. Emellett 2021 júliusában az MKI kétnapos nemzetközi konferenciát szervezett Hunyadiak és Corvinok címmel. Hunyadi Mátyás leveleit Darvas Mátyás kollégám fordítja magyarra.
– A tudományos ismeretek átadása legalább annyira fontos, mint a kutatómunka, hiszen identitásképző. Ön azt vizsgálta, hogyan jelenik meg a Hunyadi család és Hunyadi Mátyás a hazai tankönyvekben. Milyen kép bontakozik ki a magyar uralkodóról?
– Amikor elkezdtem tanulmányozni, milyen a Hunyadiakról kialakított kép a magyar tankönyvekben, Budai Ézsaiás 1811-ben Debrecenben megjelent Magyar ország históriája a mohátsi veszedelemig című könyvét vettem elsőként a kezembe. Míg Hunyadi Mátyás uralkodását huszonnyolc oldalon át tárgyalja a szerző, Corvin Jánost csak megemlíti.
Érdekessége a kötetnek, hogy Mátyás uralmának értékelésében nem az igazságosságra vagy a katonai sikerekre helyezi a hangsúlyt, hanem a patrónusi, tudománytámogató szerepére. Úgy jellemzi, mint aki rendkívül művelt, hirtelen haragú, de vidám természetű. Közel kétszáz év – mai értelemben vett – középiskolai tankönyvtermésének áttekintése során nagyobb trendekre is felfigyeltem. Látható, hogy a Hunyadiakkal foglalkozó leckék adatgazdagok, de a kezdeti terjedelem és tényanyag folyamatosan csökken.
A mára toposznak vagy vitatottnak minősített történetek – mint például Dugovics Titusz létezése, a déli harangszó elrendelése a nándorfehérvári diadal emlékére, Mátyás megválasztása a Duna jegén és a király álruhás jelenlétei – rendre feltűnnek, de minden korszakban az egyes szerzők egyedi döntésének függvényében. A legmodernebb szerintem az 1867 előtti tankönyvek Mátyás-képe, a Horthy-korszakban a „nemzeti-keresztény-hős-védőpajzs” narratíva teljesedik ki, hogy végül a szocializmusban lebomoljon.