Mi történt a Duna jegén?

Hunyadi Mátyás máig a legkedveltebb magyar király, akit a közbeszéd igazságosnak nevez. Az ötszáznyolcvan éve, 1443. február 23-án Kolozsváron született uralkodó állítólag álruhában járta az országot, sebet kötözött a csatatéren, és ha az ország érdeke úgy kívánta, a saját törvényeit is megszegte. Illik Pétert, a Magyarságkutató Intézet történészét a különböző korszakok Mátyás-képéről kérdeztük.

1415865699 Fotó: Andreea Campeanu Forrás: Getty Images

A „Mátyás, az igazságos” kijelentés tartalma is változik. Míg az a XIX. századi tankönyvekben sokszor Mátyás személyes igazságosságát jelzi, a XX. századiakban az igazgatási reformokra utal, amelyek a szocializmusban a centralizált-abszolutista állam kiépítését jelentik.
– Mátyás 1458. január 24-i királlyá választásának körülményeit a történészeknek máig nem sikerült tisztázniuk, a tankönyvekbe mégis bekerült az esemény. Hogyan?
– A középiskolásoknak szánt tankönyvek érdekes álláspontokat fogalmaznak meg. Bedeő Pál katolikus plébános 1843-ban kiadott, szép képekkel illusztrált rövid tankönyvében így fogalmaz: „a budapesti jégen kiállított Szilágyi katonasága elunván a hideget, Mátyást kikiáltotta.” 

Szigethy Lajosnak, a budapesti evangélikus főgimnázium tanárának 1900. évi kis kötetében ez olvasható: „Egyszer csak megúnta a nép óriási tömege az aggódó várakozást és künn az utczán, a Duna partján magának a folyamnak vastagon befagyott tükrén százezer ajakról egekig harsogott a szó.” 

Domanovszky Sándor történész, akadémikus 1931-ben kiadott tankönyvében a leginkább elfogadott elméletet írja le, amely szerint a köznemesség a Duna jegére vonult, így gyakorolt nyomást a főnemességre, hogy Mátyást válassza meg királynak.
– Az értelmezések változatossága úgy is felfogható, hogy meghalt Mátyás, oda az igazság. Melyek a legérdekesebb vélemények, amelyek Mátyás királyról beépültek a tananyagokba?
– Számomra Péczely József 1837-es tankönyve a legizgalmasabb. Ebben Hunyadi János kegyes, istenfélő és mindenben feddhetetlen ember, Mátyás viszont heves, indulatos és makacs, de akinél „nem volt nagyobb királya a’ magyarnak”. 

Talán pont ezért szentel neki kilencvenoldalas leckét, amelyben azt is megjegyzi, hogy népét „szokatlan adókkal terhelte”, de úrrá tudott lenni a belső zűrzavaron. Péczely szerint Mátyás korának legnagyobb hadvezére volt, a legrettegettebb, egyben a legszeretettebb uralkodó. Nagyon érdekes Bocsor István tankönyve is, amely 1861-ben azt fogalmazta meg, hogy Hunyadi Mátyás teljes mélységében értette a magyar néplelket, mert „a mi volt Mátyás, az volt a magyar nemzet”.
– Volt olyan időszak, amikor Corvin Mátyást nem a jó példaképek közé sorolták?
– Nem igazán. A szocializmus sem rossz vagy jó példaként akarta őt feltüntetni, hanem épp deheroizálni igyekezett a királyt, megszüntetni példakép és hős mivoltát. Ennek szellemében definiálták át Mátyás „igazságosságát”, amelynek következtében az uralkodó az abszolutista uralom megszervezőjévé vált. Úgy dicsérték, hogy közben kritizálták. Karácsonyi Béla 1952-es tankönyvé­ben Corvin Mátyás „történelmünk kiemelkedő alakja […] természetesen feudális uralkodó volt s a rend, amelyet biztosított, feudális rend”.
– Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a tankönyvek, összhangban a politikai helyzettel, maguk adtak Mátyás királyra álruhát. A valóságban maszkírozta magát a király, vagy ez is csak a képzelet szüleménye?
– Antonio Bonfini, Mátyás udvari történetírója ezt írja: „Mondják, hogy a király közkatona-ruhában csak egy szolgával meg egy evezőssel sajkába szállt, s hogy a bástyákat közelebbről szemügyre vehesse, a falak alá hajózott és mindent kikémlelt.” Csukovits Enikő történész 2012-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy Bonfini Nagy Lajos királyról is feljegyzett egy emléket, miszerint álruhában járta az országot.
A hazai történészek úgy vélik, hogy az álruhás történetek nem igazak. 

Ugyanakkor mégis van egy forrás, Bonfini, aki a történetet az oszmánokkal hozta kapcsolatba. Ő azt is leírta Mátyásról, hogy a korábbi „pannon királyokhoz hasonlóan” a közrendűekkel is közvetlen volt, végiglátogatta a tábori sátrakat, megnyugtatta és etette a sebesülteket, a betegeket. Gyakran sebet is kötözött a csatasorban. Tehát „lehet valami” a Mátyás-legendákban. Végül is a történettudományban elfogadnak ennél elsőre hihetetlenebbnek tűnő történeteket is igaznak, például azt, hogy a koraszülött II. Lajos cseh-magyar királyt gerince mentén felhasított disznóba tették, amelyet inkubátornak használtak.

 Illik Péter, a Magyarságkutató Intézet történésze (Fotó: Havran Zoltán)

– Hogyan lehetne levenni az álruhát Mátyásról úgy, hogy senki igazsága ne csorbuljon?
– Nehéz erre válaszolni, hiszen mind a hivatásos történészek, mind a történelem iránt érdeklődők nagy része meg van győződve arról, hogy a múltról alkotott véleménye objektív és igaz.

A nézőpontok megkérdőjelezése pedig mindig heves indulatokat vált ki. Mátyás értékelésében a retrospektív elem is nagyon fontos, hiszen halála után a független és erős Magyar Királyság megszűnt közel négyszáz évre, és ez megszépítette Mátyás emlékezetét. Holott már a reformkorban viták bontakoztak ki róla egy neki szánt szobor kapcsán: az egyik oldalon a legnagyobb magyar királyt, a másikon a népet adókkal nyomorító uralkodót mutatták fel. 

A fősodratú történettudomány képviselői, köztük Teleki József és Fraknói Vilmos a XIX. század második felétől az általuk megfogalmazott narratíva (Mátyás a saját törvényeit is megszegte) és a népemlékezet (Mátyás a kisember igazát is védte) közti ellentétet fogalmazták meg, hogy utóbbit felülírják. Úgy gondolom, hogy bár a középkori királyokra vonatkozóan jogos volt az „igazságos” jelző használata, hiszen már Szent István is megfogalmazza Imre fiához írott Intelmeiben, hogy „ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet”, a XV. század végén a hagyományos morális követelményekkel szemben a pragmatizmus került előtérbe.

Machiavelli az 1510-es években írta meg A fejedelem című munkáját, amelybe az olvasók „gondolták bele” azt, amit később machiavellizmusnak neveztek el, vagyis, hogy az uralkodók számára a hatékonyság fontosabb az erkölcsösségnél. Szerintem a keresztény német nagyhatalom és a keleti oszmán szuperhatalom között a magyar politikai zseni, Hunyadi Mátyás, megelőzve a nyugati machiavellistákat, hatékonyan cselekedett: megvédte az országát. Kicsit „igazságtalan” mindig az „igazságos” Mátyás személyébe belehelyezni a „lehet-e erkölcsös egy uralkodó?” dilemmáját.

Névjegy

Illik Péter az MKI Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, PhD-fokozatot szerzett történész, tanár, angol nyelvű társadalomtudományi és gazdasági szakfordító. Kutatási területe a kora újkori magyar és európai történelem, valamint a magyar történelem vitatott szereplőinek és eseményeinek befogadás- és értékeléstörténete.

Borítókép: Kalotaszegi néptánc a Mátyás-szobornál a Kolozsvári Magyar Napok fesztiválon 2022 augusztusában. Változó értelmezések (Fotó: Getty Images)