– Bármely hivatást lehet a közösség, a nemzet javára gyakorolni. A művészi alkotómunka mégis kitüntetett szerepet játszik szellemi örökségünk megtartásában és továbbadásában. A közvetítésben kulcsszerepet játszanak azok a színházak, amelyek a Kárpát-medence magyarlakta területein őrzik, és éltetik a nemzeti identitást – fogalmazott az átadón Karasszon Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) kultúráért felelős államtitkárságának művészeti főosztály vezetője. Hozzátette azt is, hogy köszönettel tartozunk azoknak az alkotóközösségeknek és az értéket teremtő művészeknek, intézményvezetőknek és munkatársaiknak, akik életüket tették fel a magyarság és a művészet megóvására és továbbadására.
Wischer Johann tizenöt éven keresztül igazgatta a Zentai Magyar Kamaraszínházat, amelyet a város segítségével hívott életre 2008-ban. A teátrum azért is bír különös jelentőséggel, mert a térségben egyike a kisszámú magyar társulatoknak, illetve saját játszóhellyel rendelkező színházaknak
– a legközelebbi intézmények Szabadkán vannak. Ezenfelül pedig az elhivatott társaság fontosságát növeli, hogy nemcsak településükön játszanak, hanem az egész régióban vállalnak vendégjátékokat, ezzel is éltetve a magyar nyelvet és kultúrát. Wischer Johann az elismerést személyes okokból nem tudta Kisvárdán átvenni, viszont a tegnapi díjátadó kapcsán megosztotta gondolatait.
Először nagyon megörültem, utána nagyon ledöbbentem, meglepődtem, megijedtem. Az ijedtség egyfajta félelemből fakad: akkor most már nincs is tovább? Az életműdíj valaminek a lezárását jelenti? Aztán rájöttem, hogy ez egy új energiát ad: az ember innentől kezdve még többet akar adni, bizonyítani, és még fontosabb, hogy mit is fog letenni az asztalra
– fogalmazott a rendező.
Válaszul arra, mire fogja fordítani az új energiákat azt válaszolta,
munkája és élete is a Tisza partjához és Zenta városához köti, ezért mindenképpen az ottani kulturális térben képzeli el magát továbbra is.
Fontosnak tartja ugyanakkor a magyarországi munkáit is. Számos koprodukcióban láthatta őt a magyar közönség akár a Nemzeti Színházban, akár a soproni Petőfi Színházban, s az ilyen jellegű színészi munkát szeretné a jövőben is folytatni. Egy monodrámát is ír, amely hamarosan napvilágot lát – erről azonban egyelőre szűkszavúan nyilatkozik.
– Most ez egy új terület, vissza kell lépni, visszagondolni azokra az időkre, amikor nem volt állandó státusom a színházban. Talán onnan kell erőt meríteni, és azt hiszem, hogy ez egy jó út, mert annak idején ez a belső erő vezetett a zentai színház létrejöttéhez – fogalmazott Wischer Johann.
