Amíg aktív volt, Robert McCall az amerikai katonai hírszerzés tisztjeként tevékenykedett, és számos életet oltott ki. Ám amióta visszavonult – vezeklésként vagy „egyenlege” kedvezőbbé tétele végett? – kizárólag rossz emberekkel végez, azok nevében – pontosabban: azok helyett – téve igazságot, akik ilyen vagy olyan okok miatt nem tudnak kiállni magukért.

A karakter eredetileg egy 1985 és ’89 között futó, összesen négy évadot megért amerikai tévésorozatban tűnt fel. Ekkor Edward Woodward brit színész formálta meg. Aztán – csaknem egy emberöltővel később – mozifilm készült egy esetéről, Antoine Fuqua rendezésében. Robert McCallt ebben már Denzel Washington keltette életre (aki 2001-es Kiképzés című filmben dolgozott először együtt a rendezővel).
A 2014-es A védelmező sikeresnek bizonyult, így 2018-ban folytatást kapott,
és mert a két epizód – 117 millió dolláros gyártási költség mellett – világszerte 382 millió dollárt termelt a mozipénztáraknál, nem sokáig volt kérdés, lesz-e harmadik is.
A trilógia minden korábbinál nagyobb költségvetésből – a becslések szerint 80 millió dollárból – forgatott záródarabja idén augusztusban látható a vásznakon.
(Érdekesség, hogy a karakter mozifilmes pályafutásának fellendülése egyébként a sorozat televíziós karrierjének is új lendületet adott: immár négy évad készült az újragondolt szériából. A főszereplő keresztneve ebben nem Robert, hanem Robyn, és Queen Latifah alakítja.)

De a trilógia lezárására visszatérve: a film – egy ponton a hatást gyengítő túlzásba eső, egyébiránt igencsak feszült – nyitójelenetében McCall egy szicíliai szőlőbirtokhoz tartozó pincészetben tűnik fel, és miután elvégezte véres munkáját, távozna, csakhogy közbejön valami.
Maradnia kell, így huzamosabb időt tölt a közeli kisvárosban, és minél többször járja be utcáit, keresi fel kávézóit és boltjait, minél többször elegyedik szóba a helybéliekkel, annál otthonosabban érzi magát. Így nem tudja nem észrevenni: a település nyugalmát egy szűkebb csoport erőszakos fellépése zavarja meg.
Bár a jelek kezdetben másra utalnak,
Robert számára egykettőre világossá válik, hogy a Nápolyból dél felé terjeszkedni kívánó Camorra befolyásszerzési, területfoglalási kísérletéről van szó, és nem sokáig tűnődik, mit tegyen…
Aki látott akár csak egy hasonló jellegű filmet is – egy messziről jött, tettre kész ember egy bűnbanda ellen –, nagyjából sejti, milyen történetre számítson. És a védelmező 3. cselekménye nem is kínál sok újdonságot, ahogy a rosszfiúk bemutatása sem.