A Mission: Impossible hetedik része a sorozat egyik legjobbja

A Mission: Impossible – Leszámolás immár az M:I sorozat hetedik része. Ritka, hogy egy franchise csaknem harminc év elteltével igazán jól sikerült, a nézőt a székbe szögező epizóddal jelentkezzen, de a Leszámolás – Első rész pontosan ilyen darab: érezhető odafigyeléssel összerakott, remek szórakozást kínáló film, amely felér egy erős adrenalinlökettel.

Mission: Impossible - Dead Reckoning Part One Fotó: Paramount Pictures and Skydance

A kétrészes folytatás idén nyáron mozikba kerülő első felében Ethan Hunt (Tom Cruise) és csapata arról értesül, hogy öntudatra ébredt, és függetlenítette magát alkotóitól egy folyamatosan tanuló mesterséges intelligencia: ha úgy tartja kedve, álhírré teheti a híreket, manipulálhatja a banki tranzakciókat, de beépülhet a katonai és védelmi rendszerekbe is, megbéníthatja vagy irányítása alá vonhatja a hírszerzési hálózatokat.

A CIA tehát azzal a feladattal bízza meg Ethan Huntot és embereit, hogy szerezze meg egy kulcs két darabját, amely hozzáférést kínál a filmben csak Entitásként, digitális parazitaként emlegetett mesterséges intelligencia forráskódjához.

És mert a kulcsra – természetesen – mások is igényt tartanak, kisvártatva megkezdődik a hajsza.

A kulcs két részének megszerzéséért folytatott hajsza egyik állomása Velence (Fotó: Paramount Pictures /  UIP – Duna Film)

Az alapkonfliktus tehát jól megválasztott: a digitális technológia immár az élet csaknem minden területén jelen van, mi több, mindennapjaink fontos, már-már szerves része. A hetedik rész cselekményének így van tétje, még azzal együtt is, hogy a témával – a technológia a létrehozója ellen fordul, s a gépi értelem legyűri az emberit – nem egy, nem két tudományos-fantasztikus alkotás foglalkozott már.

A Leszámolás – Első rész készítői azonban – az olyan sci-fi filmekhez hasonlatosan, mint a Terminátor 1–2., vagy a Mátrix első része – ügyelnek rá, hogy ne pusztán az Entitás gondolkodásmódját mutassák be, de a kulcsért folytatott hajszába bekapcsolódott, hús-vér személyek motivációit és észjárását is: 

a film így legalább annyira szól az emberi természetről, mint a mesterséges intelligencia jelentette fenyegetésről.

A kulcsot keresők többsége ugyanis azért akarja megtalálni a szóban forgó két részelemet, hogy a saját céljai szolgálatába állítsa az Entitást, csupán Ethan Hunt tökélte el magát a digitális parazita megsemmisítésére…

Cruise és a Grace-t alakító Hayley Atwell között remekül működik a kémia a vásznon (Fotó: Paramount Pictures/UIP – Duna Film)

A szereplőgárda szintén illik egy összetett, nagyszabású folytatáshoz. Egyfelől viszontláthatunk néhány, a korábbi részek valamelyikében megismert karaktert: Ethan elválaszthatatlan segítőit, Luthert (Ving Rhames) és Benjit (Simon Pegg); az ötödik és hatodik részben szereplő szakadár brit ügynöknőt, Ilsa Faustot (Rebecca Ferguson); a hatodik epizódban bemutatkozott fegyverkereskedőt, a Fehér Özvegyet (Vanessa Kirby), sőt az első részben látott, Kittridge nevű férfit is, aki a hetedik részre a CIA igazgatója lett.

Az ismerős arcok mellett újak is feltűnnek: egy Grace nevű mestertolvaj (Hayley Atwell), egy magát Gabrielnek hívó, baljós alak (Esai Morales), valamint annak segítője, Paris (Pom Klementieff). Cruise és a Grace-t alakító Hayley Atwell között remekül működik a kémia a vásznon, közös jeleneteik tehát igazán élvezetesek. Ami pedig a Gabriel nevű – könyörtelen és céltudatos, mindeközben nyugtalanítóan magabiztos – karaktert illeti: régről ismeri Ethant, és úgy tűnik, nem kis része volt abban, hogy a főszereplő annak idején úgy döntött, hogy a kormány szolgálatába áll. 

Vagyis: Ethan még egyetlen részben sem volt ennyire emberi, sebzett, ugyanakkor kissé kiszolgáltatott, mint ebben.

És hogy ne csak a cselekmény alapjairól vagy a szereplőgárda összetételéről essék szó: a hetedik rész három említést érdemlő akciójelenetet tartalmaz: egy Rómában zajló autós üldözést; egy velencei sikátorban folytatott közelharcot; valamint az epizódot záró, hosszú finálét, amely az osztrák Alpokban játszódik, a száguldó Orient Expresszen.

A film különlegessége egy motorral végrehajtott kaszkadőrmutatvány (Fotó: Paramount Pictures/UIP – Duna Film)

Mindhárom akciószekvencia remekül működik, és egyedi jellemzőkkel bír: az autós üldözés nemcsak izgalmas, de vicces is; a sikátorban játszódó drámai – amúgy valódi mestermunka, legyen szó akár a koreográfiájáról, akár az operatőri munkáról, vagy épp az általa árasztott, erősen klausztrofóbiás hangulatról –; a vonaton játszódó pedig feszült és nagyszabású.

Vagyis: 

a Mission: Impossible hetedik része érezhető műgonddal összerakott, remek tempójú, parádés folytatás. Két és háromnegyed órás műsorideje úgy elröppen, hogy a nézőnek egyszer sem jut eszébe, hogy az órájára pillantson,

és – a kamerák előtt nyújtott, fizikai teljesítménye láttán – arról is hajlamos elfelejtkezni, hogy Tom Cruise immár hatvanegy éves! Pedig annyi: 1996-ban, az első rész forgatásakor harmincnégy volt, és azóta bizony huszonhét esztendő telt el.

A film két producere: Tom Cruise (balra) és Christopher McQuarrie forgatókönyvíró-rendező (jobbra) (Fotó: Paramount Pictures/UIP – Duna Film)

Így vagy úgy: ez a film nem csak azt mutatja meg – méghozzá imponáló magabiztossággal –, hogyan lehet egy csaknem három évtizeddel ezelőtt elkezdett franchise-t életben tartani, de egyben azoknak is válasz, akik a hagyományos mozi jövője miatt aggódnak. Cruise és csapata már a tavalyi – elképesztően sikeres – Top Gun-folytatással is megmutatta, mi az álláspontja a kérdésben, és e hetedik epizóddal szintén igazolja: pontosan tudja, mi kell a közönségnek.

Valójában ez az igazán lehetetlen küldetés – Tom azonban vállalta és sikeresen végre is hajtotta!

Munkatársak, nagy számok

A Mission: Impossible franchise jelenleg is tartó korszaka 2015-ben vette kezdetét, amikor Christopher McQuarrie – az ötödik rész, a Titkos nemzet forgatókönyvírójaként és rendezőjeként – csatlakozott a stábhoz.

McQuarrie az 1995-ös Közönséges bűnözők forgatókönyvével szerzett nevet magának: megkapta érte a legjobb szkriptért járó Oscart. Rendezőként a 2000-es Hullahegyek, fenegyerek című filmmel debütált. Azt már kevesebben tudják róla, hogy ő Hollywood egyik legtöbbet foglalkoztatott árnyék-forgatókönyvírója és tanácsadója: anélkül, hogy a neve felbukkanna a stáblistán, több tucat forgatókönyv „kipofozásában” s jópár produkció „nívó-tuningjában” vett részt.

Cruise-zal a 2006-os Valkűrön dolgozott együtt először, melynek forgatókönyvírója és producere volt. A 2011-es Jack Reachert – e vagány és szórakoztató Cruise-filmet – már nemcsak forgatókönyvíróként, de rendezőként is jegyezte. A 2014-es A holnap határa, valamint a mesés bevételt hozó – 170 millió dollárból készült, és világszerte másfél milliárdos bevételt elérő –, 2022-es Top Gun: Maverick forgatókönyvét szintén ő írta (ahogy a Cruise legnagyobb kudarcának számító, 2017-es A múmia szkriptjét is).

A Mission: Impossible franchise-ban betöltött szerepére visszatérve: nemcsak a sorozat ötödik részét rendezte, de a hatodikat is (Utóhatás, 2018), és ő volt a forgatókönyvek társszerzője is. És mert a franchise történetében az Utóhatás érte el a legnagyobb kritikai, közönség- és anyagi sikert – 178 millió dolláros költségvetés mellett 791 milliót hozott világszerte –, és mert többen ezt az epizódot tartják a széria (eddigi) legjobbjának, aligha véletlen, hogy Cruise őt kérte fel a jelen recenzió tárgyául szolgáló hetedik, valamint az éppen forgó nyolcadik rész szkriptjének megírására s a filmek megrendezésére.

A Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész előzetese

Motorral indulva, ejtőernyővel érkezve

A Tom Cruise által végrehajtott kaszkadőrmutatványok immár a franchise védjegyeinek számítanak, így erre a részre is jutott belőlük néhány. A forgatás első napján például motorral leugratott egy hegy tetejéről.

Pontosabban: egy Honda CRF 250-essel végighajtott egy, a norvég Helsetkopen-hegy tetején e célból épített rámpán, majd – a motor nyergéből kiemelkedve – zuhanni kezdett az alatta tátongó, 1200 méteres mélységbe, hogy a talajtól csupán 150 méterre nyissa ki az ejtőernyőjét. Aztán felszedelőzködött, és hétszer megismételte mindezt, hogy biztosan jól sikerüljön a jelenet!

E mutatvány volt Cruise pályafutásának legveszélyesebb vállalkozása, ami elég sokat mond, hiszen a korábbi hat részben is pulzusszámnövelő attrakciókkal nyűgözte le a közönséget. A negyedik epizódban (Fantom protokoll) egy szál kötélen lógva körbelengte a világ legmagasabb épületét, a dubaji Burdzs Kalifát. Az ötödik részben (Titkos nemzet) egy repülő Airbus A400 M oldalába kapaszkodott. A hatodikban (Utóhatás) 7,6 kilométeres magasságban kiugrott egy Boeing C–17 Globemaster III-asból, de csak 610 méteren nyitotta ki az ejtőernyőjét.

A hetedik részben látható motoros ugrást régóta tervezték, és a felvétel során semmit sem bíztak a véletlenre. Cruise a forgatás megkezdése előtt egy évig gyakorolt Angliában, úgyhogy mire a kamerák forogni kezdtek, 500 szabadesést és több ezer motoros ugrást tudott a háta mögött.

És bár a mutatvány sikeréhez minden mozzanatot a legapróbb részleteket kidolgoztak, valami mégis hiányzott: a motoron nem volt sebességmérő. „Meghatározott sebességgel kellett leugratnom a rámpáról. A motoron ugyanakkor nem lehetett sebességmérő, mert olyan keskeny volt a rámpa, hogy ha lenézek rá, biztosan lepotyogok”, mondta Tom Cruise, aki így – egyebek mellett – az alapján igyekezett eldönteni, elérte-e a megfelelő sebességet, hogy milyen a motor hangja.

(Mission: Impossible: Leszámolás – Első rész / Mission: Impossible – Dead Reckoning Part One. Szinkronizált/feliratos amerikai akció/thriller/kalandfilm. Játékidő: 164 perc. Rendezte: Christopher McQuarrie, 2023. A magyarországi bemutató dátuma: 2023. július 13. Forgalmazza a UIP – Duna Film.)

Borítókép: Ethan Hunt és Grace szorult helyzetben (Fotó: Paramount Pictures /  UIP – Duna Film)