– A nyitrai egyetem harmadéves magyar–angol szakos hallgatója vagyok, Szentpéteren van az otthonom. A Néphagyomány az oktatásban tanfolyam híre hamar elterjedt a hallgatók körében. Az egyik „magyarszak-társam” is részt vett a képzésen, s nagyon hasznosnak tartotta az ott tanultakat – mesélte el a diáklány a tanfolyamba kerülésének indulását.
Mint elmondta, a családja életét a népi kultúra igencsak átszövi: édesapja révén a zene mindig együtt élt vele, nagyon szeret táncolni is. Szentpéteren kezdte, jelenleg az ógyallai Bellő Néptáncegyüttes tagja. Emellett Ógyallán, az alapiskola alsó tagozatosainak tanítja, szeretteti meg velük a néptáncot.
– Tisztában voltam azzal, hogy a tudásom bővítésével léphetek csak előbbre, s megalapozott pedagógiai módszerekkel tökéletesíthetem csoportmunkámat. Időben jelentkeztem, s az óvodapedagógusoknak kiírt képzést felvehettem az óráim közé. Így visszatekintve, a hathetes kurzust mindenkinek ajánlhatom, akit érdekel a téma, vagy – mint jómagam is más területen – csoportokkal foglalkozik. Tankörömben több mint húszan voltunk. Mit is tudok a hallottakból hasznosítani? Először a ritmusgyakorlatokat említeném. A táncot alapfokon tanuló kicsiknél a lépések megtanítása a ritmusgyakorlatokkal sokkal hatékonyabb. Gyakran járunk dunántúli ugróst, ezeknél is fontos, hogy „kiérezzék” a ritmust, s hogy pontosan érkezzünk a zenére – számolt be tapasztalatairól Pivoda Vivien.
Elmesélte, hogy sokat segítettek neki a tánc-akadálypályák, amikkel a dobogásokat lehetett jobban elsajátítani: a papíron szereplő nyomtatott dióra lépve a kis táncosok dobbantottak.
Megemlítette, hogy kollégája, Katona István a madari böjti játékokat tanította be, ami egy nagyon kedves, hidas, játszós, vonulós-kapuzós összeállítás, s élményt szerzett a gyerekeknek. A pedagógusnövendék szerint az egyetemen a népi játékok is hasznosak voltak neki, ezeket pihenésképpen játsszák a csoportjában, a gyerekek nagyon kedvelik. Megjegyezte, hogy a népdaltanítás is emlékezetes volt, de ez főleg az óvodapedagógusoknak szolgált javukra.
– Ezzel az évvel együtt még három évig tanulok az egyetemen, végzésem után tanítani szeretnék falun, vagy egy kisebb városban. Képzettségem alapján a felső tagozatosokat bízhatják rám, de mint említettem, a tánccsoportommal való foglalkozást tekintve az alsó tagozatosok is közel állnak a szívemhez. Végezetül szólnék a népmesemondás iránti vonzalmamról. A kurzuson megismerhettük azokat az internetes adatbázisokat, amiken népdalokat, népmeséket, táncokat tudtunk keresgélni, s éltünk is a lehetőséggel.
Kutakodásaim során leltem rá egy szentpéteri mesére, amivel az egyik versenyen el is indultam, s az országos megmérettetésen aranysávos minősítést érhettem el
– zárta beszámolóját nem kis büszkeséggel Pivoda Vivien, aki maga is részt vett a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia által indított kurzuson.
