Szép mese tanulságokkal

„Kevesen vannak a hibátlanul jó emberek, és kevesen az ernyedetlenül gonoszak. Legtöbben a két szélsőség között küzdünk az érdekek és a lelkiismeret ellenkező hatásaival, hol inkább erre, hol inkább arra lökődünk. Nehéz jót cselekedni, mert haszon nemigen származik belőle, hátrány viszont gyakran. És hát mi is az a jó? Ki tudná azt mindig pontosan megállapítani, amikor egy döntés mögött annyi minden húzódik, olyan sokféle szempontot kell mérlegelni… Majd minden lépésünk jó és rossz szétválaszthatatlan keveréke. Van ugyan egy szigorú mérce, az önérdek, de hogy foroghatna a világ, ha az önérdek nem érvényesülhetne? Kell, hogy érvényesüljön, és természetes, ha ezért nem ítéljük el magunkat – hogyan is lehetne szakadtalan önváddal élni? Becsapjuk hát a világot, hogy becsaphassuk magunkat. Csakhogy a világot könnyű becsapni, a lelkiismeretet nehezebb. Különösen, ha a rossztevések egymást követik, és nincs mód valami jóval a lelkiismeretet elálmosítani. A pohár olykor túlcsordul, az önbecsapás lelepleződik, és legalább magunk előtt színt kell vallanunk. Igaz ember is tévútra lép, de előtte nyitva marad mindig a visszatérés – a bűnbánat”, áll Bencsik Gábor kiváló, A kincs című regényének egyik döntő fontosságú helyén.