– Jó éjszakát neked is – válaszolt a felesége az üveges ajtón át. Még sokáig nem tudtak elaludni, csak feküdt ki-ki a maga ágyában, nézték a sötétet és gondolkodtak. Előbb az öreg aludt el, az asszony hallotta a horkolását. Aztán elaludt ő is.”
Szándékosan idéztem ilyen hosszan a címszereplő szüleinek történetébe bepillantó részletet. Mely történet egyébként úgy végződik, hogy az asszony belehal betegségébe, az öreg pedig, aki felesége halála napjától nem iszik egy kortyot sem, egyszer csak jó éjszakát kíván lányának és unokáinak, majd hajnalban fölveszi ünneplőruháját, zsebeit telepakolja kövekkel, és a Drávába öli magát. De lánya és unokái története természetesen folytatódik. Nem is akárhogyan.
Bencsik Gábor: Mari története. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!