– A gyerek beteg – hangzik el a „végzetes” ítélet a tisztviselő szájából a fiumei rakparton, amikor Mari hajóra szeretne szállni, hogy visszatérjen az Egyesült Államokba.
Immár a pár évre itthon hagyott fiával és a kint született gyermekével együtt. A család az akkor kitört járvány és a nem sokkal ezután indult háború miatt végleg itthon marad, soha nem látja viszont az Egyesült Államokban élő apát. A történelem alakulása sodorja életüket.
A szóban forgó asszony, A Mari története című regény szerzője, Bencsik Gábor dédmamája. Noha az író azt mondja, minden egyes ember felmenőinek az életében regénybe illő történetekkel találkozunk, Mari fordulatos élete kivételes, igazi filmbe illő anyasors.
A huszadik század ide-oda hányt kisemberének az élete, közben egy édesanyáé, akinek elképesztő ereje, tartása és hite vitte át a gyerekeket és a családot a ma szinte felfoghatatlan megrázkódtatásokon.
Az író három kötetét mutatták be a napokban, mindegyik elbeszélés nagyon erősen időbe ágyazott regény. Marié történetesen az első világháború, majd Trianon következményeinek kitett drámai sors.
Egy parasztasszony életén keresztül enged betekintést a kor küzdelmeibe és közben egy olyanfajta, ma ritka emberi hozzáállást mutat fel, amely a létezésért minden időben hálás tudott lenni és rendíthetetlenül hívő maradni.
– Talán ha meg kell fogalmazni valamiféle jelennek szánt üzenetet, akkor nekem azt üzeni a dédanyám, Mari élete, hogy ma nem fogjuk fel, hogy hálával tartozunk a létezésünkért. Énközpontú, most központú világban élünk. Dédanyám minden este Istennek legyen hála- imával fejezte be a napot – mondta a szerző a könyvbemutatón.
A kezdeti nagy kivándorlási hullámok egyikét kapta el, sokadmagával az Egyesült Államokba indult szerencsét próbálni, mindezt lányanyaként, hiszen házasságon kívül első szerelmétől fiúgyermeke született. A gyermeket a nagyszülőkre hagyta, de feltett szándéka volt, hogy pár év múlva visszajön érte.
Amerikában egy magyar emberbe lett szerelmes – ő volt Bencsik Gábor dédapja, aki akkor már kint élt az USA-ban – kapcsolatukból született meg Mari második gyermeke, az író nagymamája a pennsylvaniai Betlehemben. Innen jöttek haza a háború előtt egy évvel a fiúhoz, hogy őt is magukkal vigyék az Egyesült Államokba. A fiú azonban megbetegedett, és ahogyan az amerikaiak most is megszűrik, hogy kit engednek be az országba, nem hagyták odautazni az asszonyt. Mire újra útnak indult volna, kitört a háború, megállt a kivándorlás, ezért végleg itthon maradt és – noha férje küldte a hajójegyet a családnak – nem tudott többé elindulni.
– A regény azt mutatja meg, ahogyan egy egyedülálló asszony keresztül cipeli a történelem viharain a két gyermeket. Az volt az ambícióm, hogy a maga nőiségében jelenjen meg dédanyám élete, úgy ahogyan én hallottam és ahogyan elképzeltem ezt a nehéz életutat.
Most kutyavilágot élünk, de az élet, azt gondolom, mégis gyönyörű.
Mert a létezés gyönyörű. Talán ez a könyv segít abban, hogy valamiképp köszönetet mondjunk azért, hogy létezünk – mondta a szerző.
A Scruton kávéházban tartott könyvbemutatón Kudlik Júlia riporter kérdésére Bencsik Gábor elmondta: ahhoz hogy az ember írni kezdjen, a legfontosabb az empátia. Muszáj másokra is figyelnünk, hogy ők miként működnek. – A regényírás számomra valóságteremtés, egy univerzumot kell megalkotni, ami érvényes.
Az író, újságíró, történész három regényét mutatták be egyszerre, amelyet véleménye szerint a történelembe ágyazottság, a hit és a természetközelség fűz össze.
A kincs a középkori Magyarországon, Hunyadi Mátyás idejében játszódik, az ifjú király meg is jelenik a történet végén, hogy igazságot tegyen a felek között.A Lavotta János utolsó délutánja a reformkort megelőző évtizedekbe kalauzol, a jeles hegedűs ellentmondásosságával is vonzó alakját idézi meg.
Borítókép: Bencsik Gábor (Fotó: Éberling András)
