Batta András köszöntötte a Magyar Zene Háza vendégeit november 10-én, és persze a zenepedagógus csapatot is, akik a Showcase programért rengeteg előkészítő munkát végeztek. Egy új, egyedülálló hagyomány megteremtése volt a cél ezzel a kétnapos fesztivállal. Batta Andrásnak Sou Fujimoto néhány héttel ezelőtti ittléte kapcsán egy történet jutott eszébe.
Amikor Fujimoto nemrég átvette a legutóbbi díjat itt, felidézte, hogy amikor megpályázta a Magyar Zene Háza épületének megtervezését, sokat járta a Városligetet és figyelte a természetet, megkérdezve önmagától, hogy miért kéne ide bármit is építeni? Hiszen itt a természet, amelyben ember zenélhet az embernek
– Batta András szerint ez a hozzáállás is azt szimbolizálja, amit itt igyekeznek naponta megvalósítani: jöjjenek be az emberek zenét hallgatni és a zenéről beszélgetni, egyszerre léve kint és bent. Az ügyvezető igazgató szerint magát az épületet is mintegy zenedobozként érdemes nézni, játékszereket tanulmányozva és használva itt.
Szálka Zsuzsanna egy álom megvalósulásaként írta le a Showcase programsorozatot, és a külföldi, például angol alapjairól mesélt. Többek között holland és belga zenepedagógusok is érkeznek most erre a fesztiválra, ám náluk teljesen más a zenei oktatás, mint nálunk – tőlük új dolgokat tanulhatnak meg a Showcase előadásain részt vevő magyar zenepedagógusok is: a könyvtárban például a külföldi jó gyakorlatokról szóló konferencián lehetnek ott az érdeklődők.
Hosszú távú cél, hogy aktív kapcsolat maradjon a fellépők és a Zene Háza csapata között.
Severinghaus Artemisz mindehhez hozzátette, hogy nemcsak a zenepedagógusok, hanem az itt dolgozó kommunikációs csapat is sokat tett azért, hogy a Showcase fesztivál megvalósuljon most novemberben: az országból érkező 107 programtervet két héten át olvasták, majd egy öttagú zsűri bírálta el ezeket két fordulóban. A cél az volt, hogy mindenkit összehozzanak egy helyen és időpontban, hogy az „ember az emberrel zenél” élményét megéljék, és beszélgessenek is a zenéről.
