Seregi Zoltán színházigazgató a sajtónyilvános olvasópróbán elmondta, már 1988-ban szerette volna megrendezni ezt a különleges darabot, de Kazimir Károly, a Thália Színház akkori igazgatója nem engedte. – Ez nekem is régi adósságom – tette hozzá. Merő Béla rendező szerint a darab a „magyar bezárkózottság sorstragédiája”. Ma is szerte a világban háborús helyzet van, „így borzasztóan aktuális a darab egyik fele” – fogalmazott. Hozzátette, félelem hatja át a színpadi művet, a mindenféle változásól való félelem, amihez hozzájön az életből való kiábrándultság érzése.
Az ember ebben a darabban nem akar mást, mint az emberek többsége ma: túlélni
– mondta.
Lezsák Sándor József Attila-díjas költő, az Országgyűlés alelnöke is részt vett a békéscsabai olvasópróbán, ahol elmondta: véletlenül került 19 évesen Lakitelekre, ahol egy tanyasi iskolában, képesítés nélkül tanított. Ott olyan sorsokat ismert meg, hogy ráébredt: az emberek – akiket akkoriban kényszerítettek be a téeszekbe – „gyakorolják a túlélés technikáját”.
A darab két beszűkült tudatú ember drámája. A jellegzetesen közép-kelet-európai életérzést, a félelmet és az ösztöneinkben megbúvó túlélésvágyat ültette át a műbe
– mondta az író.
A főszereplők, a házaspár Öregember és az Öregasszony egy alföldi tanyán élnek, a néző feltételezheti, hogy a történet a mű megírása idején, a Kádár-korszak második felében játszódik. Az idős férfi emlékképeinek sorában fel-feltűnnek a második világháború, a Rákosi-korszak és az 1956-os forradalom nyomasztó eseménytöredékei, de nem logikus rendben, hanem egy kaotikus, szürreális forgatagban. Az Öregember a traumák hatására mindent megtesz azért, hogy felkészülten fogadja az általa előre jelzett atomtámadást.
Háza kerekes kútjának oldalfalába bunkert épít, ahol túlélést biztosító, nagyobb mennyiségű élelmiszer- és levegőtartalékot halmoz fel,
és ahol – felesége bevonásával – rendszeresen légiriadó-gyakorlatokat tart. Az asszony egyszer egy csőbe gabalyodik, amiről kiderül, hogy egy gázcső, amit férje azért épített ki, hogy ha elbújnak a rejtekhelyükre, akkor a felettük lévő területet fel tudják robbantani.
Merő Béla elmondta, a darabot egy felvonásban játsszák, sok kellékkel: lesz sok polc a bunker falán, egy világtérkép, naptár, periszkóp és sok konzerv. Hozzátette: a ruhák egyszerű paraszti öltözékek lesznek, de motoros bukósisakban fognak ülni a szereplők, „mert az lesz a védőfelszerelés”.
Borítókép: A nyolcvanas évek elején született a darab egy éjszaka alatt (Fotó: Ambrus László)
