Orbán János Dénes intézményvezetőként és művészként, Vidnyánszky Attila alkotótársaként nyilvánult meg az ügyről. Levelében leírta, hogy szerinte Attilának lelkiismereti kötelessége volt fölajánlani a lemondását, amit meg is tett, így emberségének, tisztességének tanúságát tette.
Az irodalmár kifejtette: – Vidnyánszky Attila már nem egy magánember, hanem nemzeti kincs; ő az az ikon, aki a magyar színházi életet összefogja. Pótolhatatlan. Nem fogadhatjuk el a lemondását, a nemzetnek szüksége van rá, ki kell állnunk mellette és Csák János miniszter mellett, akinek felelőssége ezt a lemondást elbírálni – olvasható a levélben.
Orbán János Dénes szerint művésznek lenni életveszélyes, mivel a művész magasabb hőfokon ég, mint a többi ember. Bárhol veszély leselkedik rájuk, mert fáziseltolódás van a testük igényei és a lelkük száguldása között. Mint levelében kifejti, nem ismer olyan művészt, aki ne lenne fáradt és túlterhelt, mert ehhez a felfokozott állapothoz ez is hozzátartozik.
Az író levelében rátér: – A legnagyobb drámaíró nem William Shakespeare, hanem az Élet. Shakespeare megírta a Rómeó és Júliát. Az Élet most megírta a Júlia című drámát, melyben egy Júliát játszó, csodálatos ifjú színésznő borzalmas balesetet szenvedett.
Ez a baleset nem Veronában okozott kataklizmát, hanem a jelenkor Magyarországán. Vidnyánszky Attilának élete legnehezebb rendezői feladatával kell megbirkóznia: az Élet kiismerhetetlen színművével. És nekünk ebben segítenünk kell. Segítenünk abban, hogy Júlia talpra álljon, és újra játszhassa Júliát a Rómeó és Júliában, a történtek hátborzongató metafizikai kontextusában. A színháztörténet legcsodásabb Júlia-alakítása lesz!
– írja az Origóban megjelent levelében Orbán János Dénes.
Az állami íróakadémia vezetőjének levelét teljes terjedelmében ITT olvashatják el.
