– A Kossuth-díj visszatekintésre kényszerít, kronológiára azonban nem. Kezdjük a nyelvvel, melynek híján költő, író nincsen. „Egy szürreális anyanyelven / írdogálok.” Ezek az ön sorai – segítsen: mit ért szürreális anyanyelven?
– Azt, hogy a magyar egy nyelvcsoda. Én is vallom azt a hipotézist, miszerint azért vagyunk ilyen különlegesen tehetséges nép, mert ennek a komplex, nehéz nyelvnek az elsajátítása megnöveli az agyi kapacitásunkat. És különben is, milyen nyelven lehetne még elsütni egy ilyen szójátékot, hogy „a borszarvú, vagyis a vinocérosz”? Szőcs Gézát idéztem.

– A magyar nyelv, anyanyelve – úgy gondolom – több jelentéssel bír az elcsatolt területen élőnek, mint az anyaországi magyarnak. Gondolok itt arra, hogy mind Brassóban, a szülővárosában, mind Kolozsvárott, egyetemi városában erősen kisebbségben vagyunk.
– Úgy nőttem föl, hogy az anyanyelv dicsőségét sulykolták a fejünkbe. Ádáz patrióta vagyok ugyan, de azért a hazafias pátoszt sosem szerettem. A kisebbségi sors fölötti siránkozást sem. Nem kell túllihegni. Harcolni kell, és tudni kell harcolni. A római légiók rendszeresen öt-tízszeres túlerővel szemben győztek. Nemcsak a magyar, hanem a román nyelvet is anyanyelvi szinten elsajátítottam. Több nyelvjárásban képes vagyok beszélni, verselni is tudok románul, jól ismerem az irodalmukat. Nem értek egyet azokkal, akik elvből nem tanulnak meg románul vagy nem igyekeznek rendesen megtanulni a nyelvet. Céljaink eléréséhez elengedhetetlen. Gondoljunk csak arra, mekkora szerepük volt Erdély bekebelezésében azoknak a román politikusoknak és közéleti személyiségeknek, akik Budapesten végezték az egyetemet, és kiválóan beszéltek magyarul.
Korábbi történet ugyan, de ha már a Gozsdu udvarban romkocsmázunk, olvassunk utána, ki is volt az a bizonyos Gozsdu Manó. Nem tudod tartani a frontot az elnyomóval, ha nem bánsz jól a nyelvével, nem ismered a gondolkodását. És van még egy harmadik meghatározó nyelv is: a székely. A székely tájnyelv rendkívül izgalmas és gazdag. Sántha Attila kollégám, a székely szótárak szerzője 5200 tájnyelvi kifejezést dolgozott föl a Bühnagy székely szótárban. Valóságos mozgalmat indított el, amelyhez én is csatlakoztam, ennek köszönhetően születtek a székely tájnyelvi szavakkal megtűzdelt székely témájú írásaim. Most már újszékely irodalomként emlegetik ezt a mozgalmat, és úgy tűnik, sikerült megmenteni a tájnyelvet attól, hogy passzívvá váljon, a székelyek közül sokan – köztük fiatalok is – tudatosan és büszkén elegyítenek tájnyelvi kifejezéseket a hétköznapi beszédükbe. Nekem is meg kellett tanulnom ezt a nyelvet, a családunkban néhány tucat kifejezés járta, most már több százat használok, és ha nem is tudom kívülről a hatalmas szótárat, a passzív székely szókincsem azért többezres. Erdélyi mivoltom tehát abszolúte meghatározó a nyelvekhez való viszonyulásomban.