A könyvtár gyűjteményében vannak díszes franciaországi és németalföldi hóráskönyvek, amelyek gazdagon illusztrált, sokszor egészen pici könyvecskék, amelyek előállításába rengeteg szakértelem és művészi inspiráció épült be. Másrészt vannak egészen ad hoc jelleggel létrehozott, néhány leveles-lapos kéziratocskák, akár egy nyomtatvány előzéklapjaira bemásolt imafüzérek, amelyek egy adott ember számára voltak valamiért fontosak. Ezek között középúton helyezkednek el azok az alig díszített magyar és német nyelvű imakönyvek, amelyek főként a XV. században, a XVI. század elején készültek valamilyen közösség vagy magánember napi használatára. Ezek nem a megjelenésük, hanem a szövegeik miatt fontosak, hiszen olvasóik életébe illeszkedve a korabeli spirituális igényekhez igazodtak, és a mindennapokban megvalósítható lelkiséget közvetítették – olvashatjuk a Magyar Kultúra magazin 2023/5. számában az imakönyvekről szóló összefoglalót.
Korondi Ágnes, az intézmény kutatója szerint a középkori imakönyvek mindig tükrözik azoknak a közösségeknek vagy magánembereknek az igényeit, amelyeknek vagy akiknek a megrendelésére készültek, ezért rendkívül változatos a minőségük, a kiállításuk és olykor a tartalmuk is.
Az egyik legkorábbi magyar nyelvű imakönyv a Kinizsi Pál feleségének készült Festetics-kódex, ami a nyelvemlékkódexek között kivételesen igényesen kiállított, drága kézirat, ugyanis pergamenre másolták, és több lapját gazdagon díszítették. Különösen a kezdő oldalai ismertek, ahol Szűz Mária a kis Jézussal nagyon szép, növényi ornamentikával díszített keretben, Napba öltözött asszonyként szerepel.
A kódex díszítése a budai udvarban készült humanista kódexek stílusát követi. Ez a kézirat a nagyvázsonyi pálos kolostorban készült, amit Kinizsi Pál alapított, így a szerzetesek hálaajándékképp adták a feleségének. A kódex különféle latinból fordított, eredetileg egyházi közegbe készült liturgikus szövegek gyűjtemény
A kötet érdekessége, hogy a magánimák között egy „Pál uram betegségére” alkalmazandó imát is tartalmaz, Kinizsi ugyanis jóval idősebb volt a feleségénél, és amikor ez a kódex készült, már gyakran betegeskedett.
Hasonlóan érdekes a Gömöry-kódex is, ami ugyan kevésbé díszített, a sok változó íráskép miatt kevésbé rendezett kötet, ám tartalma annál érdekesebb. A kódexet a margitszigeti domonkos rendi apácák másolták saját használatra. Több apáca neve is belekerült, mások mellett a feltételezhető tulajdonosé, Krisztináé, vagy a jó néhány ima kéréseiben is felbukkanó Katerináé. Ez a Katerina talán azonosítható Legéndy Katóval, aki a margitszigeti kolostor egyik első magyarul író női scriptora lehetett.
A Gömöry-kódex imádságai többnyire olyan liturgikus alkalmakhoz kötődnek, mint az áldozás vagy a gyónás (ezekre előkészítő imák), másrészt Krisztus és Mária szenvedéseiről, a passióról szólnak. Legtöbbjükhöz bevezetőt is csatoltak, amiből kiderül, mikor és hogyan kell elmondani az imádságot. Sok ilyen bevezetőben a pápai búcsú ígérete is megjelenik, kijelentve, hogy aki az adott imádságot napi vagy heti rendszerességgel elmondja, akkor a pápa elenged a purgatóriumi büntetéséből néhány száz, ezer, tízezer évet.
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/5. számában olvasható.
Borítókép: Korondi Ágnes, az intézmény kutatója (Fotó: Éberling András)
